Koronavírus-járvánnyal kapcsolatos helyi információk
Koronavírus-járvánnyal kapcsolatos helyi információk
Pályázatok
Pályázatok
Eladó, bérbeadó önkormányzati ingatlanok
Eladó, bérbeadó önkormányzati ingatlanok
Interaktív városnézés
Interaktív városnézés
Szerelmesek Fesztiválja
Szerelmesek Fesztiválja
Történelmi Napok
Történelmi Napok
Szentgotthárdi Hadiösvény
Szentgotthárdi Hadiösvény
Kaland és Játék
Kaland és Játék
Szentgotthárdi Honismereti Klub
Szentgotthárdi Honismereti Klub
Közérdekű telefonszámok
Közérdekű telefonszámok
Jooble - Álláslehetőségek a környéken
Jooble - Álláslehetőségek a környéken
Szentgotthárd lap
X. évfolyam 9. szám
Egyéb hírek

Szedervirág Ökotanya Rönök

Szedervirág Ökotanya Rönök
2020. november 05. csütörtök, 13:33

Leen és Wouter egy fiatal belga házaspár, akik 8 éve élnek Magyarországon. Ők hozták létre a Dél-vasi kistelepülés, Rönök határában a Szedervirág Ökotanyát. Egy önellátó kisgazdaságot alakítottak ki, ahol mindent saját maguk készítenek. Hatalmas zöldségkertükben egész évben bio zöldségeket termelnek, a környező gazdag réteken legelnek gyönyörű Jersey teheneik, melyek tejéből érlelt sajtokat készítenek.

Azért jöttek a fiatalok Magyarországra 2011-ben, hogy olyan érintetlen, szabad területet keressenek, ahol önellátásba kezdhetnek teljesen nulláról. Elmondásuk szerint Belgiumban már nagyon kevés ilyen terület van, és az is megfizethetetlen áron. Így találták meg álmaik birtokát Vas megyében, az osztrák határ közvetlen közelében, Rönök község határában. A szép völgy a környező erdők között meghúzódva, már hosszú évtizedek óta használaton kívül állt, hiszen a szocializmus alatt a határsávban élni, gazdálkodni nem lehetett. Csak egy romos ház utalt arra, hogy valamikor itt emberek is laktak. A közeli dombtetőn lévő rönöki Szent Imre-templom tövében húzták meg 1920-ban a trianoni határt. A templom valamikor négy település lakót szolgálata, melyeket az önkényes határmegállapítás elválasztott egymástól. Bár magyar oldalon maradt a pompás szentély 1945 után egészen a rendszerváltásig megközelíthetetlenné vált, a műszaki határzár része lett, a határőrség magasmegfigyelőként használta.

Hát ebben a környezetben telepedtek le a fiatalok, és kezdték el fokozatosan kialakítani önellátó gazdaságukat. Először a romos házat újították fel a domboldalban, majd az erdőszélen építettek egy kicsi házikót maguknak, mely csak természetes anyagokból épült (fa, agyag, nád). Közben elkezdték a kertészkedést, az állattenyésztést minden előképzettség nélkül, mindent maguk tanultak meg. Aztán a régi házat vendégházként működtették egy ideig, ahova belga vendégeket hívtak. Jöttek is szép számban a kikapcsolódásra vágyók, de közben a házigazdák rájöttek, hogy ez nem az a nyugalmas, stresszmentes élet, amira vágytak, így felhagytak a vendégfogadással és még inkább az önellátásra koncentráltak. Most a völgy közepén egy olyan házban laknak, melyet saját maguk építettek barátaik segítségével. A tartószerkezet fából van, a falak döngölt agyagból és szalmabálákból, kívül agyaggal tapasztva. A tetején nádfedés van. A gerendák találkozásánál lévő réseket birkák gyapjújával tömték ki. Tehát amennyire csak lehet,

természetes, megújuló anyagokat használnak. A völgyben semmiféle vezetékes infrastruktúra nincs. Saját kútjuk adja a vizet, és napelemek, valamint nagykapacitású akkumulátorok biztosítják az energiaellátást. A ház középpontjában egy nagy kemence és tűzhely van, ezen főznek és ez biztosítja télen a fűtést és a melegvizet. Most éppen érlelőházat építenek a sajtok számára, szintén természetes anyagokból. Egyedi klímája lesz ennek is, hiszen a szalma és az agyag nyáron kellemes hűvöset tart, télen is jó hőmérsékletet biztosít és a páratartalma is sokkal kiegyenlítettebb.

A ház körül jelentős méretű házikert és fóliasátor van, melyben szinte egész évben sokféle zöldséget és fűszernövényt termesztenek vegyszermentesen, sok kétkezi munkával. Ez nagyon fontos saját ellátásuk szempontjából, hiszen 20 éve mindketten vegetáriánusok. És velük együtt eszik már 2 éves kisfiúk is, akinek pedig teljesen természetes a vegetáriánus étrend. Tejet és sajtot természetesen ők is fogyasztanak.

A völgy többi részét a legelők teszik ki, ahol a tehenek élnek. Kezdetben 2-3 tehénnel indultak, ez a szaporulatokkal mára megháromszorozódott. Két fontos elhatározásuk volt, amikor belevágtak az állattartásba, amihez a mai napig ragaszkodnak. Az egyik, hogy kizárólag fűvel táplálják marháikat, amit az extenzív tartás révén biztosítanak. Ettől az állatok egészségesek és boldogok lesznek, és így adják a legjobb minőségű tejet. A másik, hogy csak nyers tejjel dolgoznak. A pasztörizálás célja a tej csírátlanítása, aminek előnye, hogy a tej tartós lesz, nem dolgoznak benne a mikroorganizmusok. Ettől a sajt íze is letisztult lesz, viszont kevésbé összetett és egyedi. A nyers tej nagy odafigyelést igényel már a fejés előtt is. Csak az egészséges állatoktól származó tej eredményez finom sajtot. A fejésnek a lehető legtisztább körülmények között kell történnie, hogy a tej tiszta maradjon, ne kerüljenek bele rossz hatású baktériumok, csak a megfelelő mikroorganizmusok maradjanak benne. Ezeknek a mikroorganizmusoknak köszönhetően a sajtok íze gazdagabb lesz, és a kezeletlen tej valamennyi beltartalmi értéke is megmarad bennük. Így születnek érlelt, egyedi ízvilágú, valódi kézműves sajtjaik.

Évekig jártak az őriszentpéteri piacra, jelenleg nyitott portaként működnek.

Dolgoznak, termelnek és az önellátás mellett barátsággal fogadnak mindenkit, akit érdekel az ökológiai gazdálkodás, akik szívesen betérnek egy kis bocisimogatásra, nyitottak a különleges ízvilágot képviselő sajtkészítményekre és mindezt egy melegséget és megnyugvást árasztó csodavilág közepén

A „DÉL-VAS MEGYEI GAZDASÁGI ÉS FOGLALKOZTATÁS-FEJLESZTÉSI EGYÜTTMŰKÖDÉS A HELYI GAZDASÁGFEJLESZTÉS SZOLGÁLATÁBAN” című projekt TOP-5.1.2-15-VS1-2016-0000

Forrás: Dél-Vasi Foglalkoztatási Paktum Iroda