Menü
Helytörténeti érdekességek - A községháza
Ma klarinét, hegedű, vagy éppen zongorajáték hangja szűrődik ki a Deák Ferenc utca patinás épületéből, egykor azonban – 1902 és 1969 között – községházaként szolgálta a települést.
A Takács Jenő Alapfokú Művészeti Iskola pompás épületének rövid történetével folytatjuk helytörténeti érdekességeket bemutató sorozatunkat.
A mai Mártírok utcáról nyílt 150 évig az első, földszintes városháza, amelyet Fényes Elek (a honismereti szemlélet és munkálkodás hazai megteremtője) 1851-ben „csinos városház”-ként említ. A mai Erste Bank helyén lévő épületet 1902-ben lebontották, és a telek Deák Ferenc utcára néző részén felépítették az új Városházát, Gyuráky József városbíró idejében.
A templomtornyokhoz hasonlatos ún. gúlasisakos tornyú épületével kiemelkedik az utcaképből. A tornyán lévő eredeti városcímer átvészelte a háborút követő új társadalmi rendszer romboló hatásait, és ha megkopva is, de ma is látható. Az épület termeit, irodáit többek között Rákóczi Ferenc, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Széll Kálmán, Bethlen István és Desits Gyula képe borította. A történelmi nagyságok között ketten kötődnek közvetlenül Szentgotthárdhoz: Széll Kálmán miniszterelnök a térség országgyűlési képviselője, Desits Gyula pedig 1875-től közjegyző volt.
A második világháború után a Községi Tanács működött az épületben 1969-ig, a szentgotthárdi járás megszűnéséig. A hivatal ekkor költözött át a ciszterci kolostor épületébe.
1970-től 1981-ig az Öregek Napközi Otthona volt, 1981 óta pedig a Takács Jenő Zeneiskola működik a falai között.
Napjainkban a Takács Jenő Alapfokú Művészeti Iskola a művészetoktatás központja Szentgotthárdon. Tanáraik és diákjaik számos kulturális rendezvény, előadás és verseny alkalmával mutatják meg tehetségüket és öregbítik városunk hírnevét.
Forrás: Szentgotthárdi Honismereti Klub | Csuk Ferenc
