Széchenyisek „Határtalanul” a Partiumban

A kirándulás előtt tájékoztatást kaptak a szülők és a tanulók is az útvonalról, a várható programokról. A tanulók még az utazás előtt megismerkedtek Erdély történelmével, az ottani magyarság helyzetével és létszámával. Előzetes feladatokat is kaptak, melyek kapcsolódtak a látnivalókhoz.

2018. április 5-én izgatottan gyülekeztünk a Széchenyi István Általános Iskola parkolójában. Hajnali 4 órakor elindultunk a hosszú útra kísérő nevelőinkkel: Kovács Jánosné, Huszárné Peresztegi Beáta, Krányecz Teréz, Holczbauer Gyuláné és Katona Beáta tanárnőkkel. Többszöri megállás után aztán átléptük az országhatárt és az időzónát is, hiszen egy órával előbbre kellett állítani óráinkat. Első állomásunk Nagyszalonta volt, ahol a Csonkatornyot, és az abban lévő Arany János Emlékmúzeumot tekintettük meg. A torony emeletein látható kiállítás legérdekesebb része Arany egykori dolgozószobájának eredeti berendezése volt. Ez után felkerestük az Arany Portát, ahol emlékszalagot is elhelyeztünk. Mind a két helyszínen érdeklődéssel hallgattuk az ízesen beszélő helyi idegenvezetőinket. Nagyváradon a szállás elfoglalása és a finom vacsora után sétát tettünk a város főterén. A város ortodox húsvétra készült, így a főtéren vásári forgatagba csöppentünk.

Másnap esős időre ébredtünk, mégsem szegte kedvünket. A nagykárolyi kastélyt csak kívülről nézhettük meg, de az ottani vezetőnk elbeszélése alapján el tudtuk képzelni belülről is. Utunk Erdődre vezetett, ahol az egykor gyönyörű várkastélyból mára csak egy romos torony maradt fent. A kastély kápolnájában tartották 1847-ben Petőfi és Szendrey Júlia esküvőjét. Ezek után Szatmárnémetibe indultunk, ahol felkerestük a püspöki palotát. A monumentális lépcsőház elvezetett minket a díszterembe, majd a palota gyöngyszemét, a kápolnát tekintettük meg. Az itt látott oltár az erdődi várkápolnából származik, ez előtt kötött házasságot Petőfi Sándor. A gazdag program után Koltó felé vettük az irányt, és elfoglaltuk szállásunkat.

Harmadik nap, a finom bundáskenyér elfogyasztása után Teleki Sándor sírhelyére helyeztünk nemzetiszínű szalagot, majd a Vajda-forrás hideg vizét kóstoltuk meg. A koltói helyszínen rendhagyó honismereti órán érdekes történeteket hallottunk Koltó történetéről, Teleki és Petőfi barátságáról. Az információk birtokában kerestük fel azt a vadászkastélyt, ahol Petőfi a mézesheteit töltötte. A parkban lévő szerelmespár szobra előtt közösen elszavaltuk Petőfi itt írott versét. Ezután Nagybányára utaztunk, ahol először az Ásványtani Múzeumot tekintettük meg. A világon egyedülálló, különleges formájú „bányavirágok” és ásványkülönlegességek bűvöltek el minket. Az egykori bányaváros Óvárosában, csoportokban kutattuk fel a nevezetes épületek történetét, majd az információkat átadtuk társainknak. A református templomban az ottani lelkész segített még közelebb hozni hozzánk Erdély múltját és jelenét. Koltóra visszatérve egy vidám hangulatú táncházban megtanultunk három táncot is.

A következő nap reggelén szállásunkat elhagyva Székelyhídra indultunk. Böjte atya alapítványa által működtetett székelyhídi Gyermek Jézus Otthonban 53 különböző korú gyermek él. Nem árvák, hanem szegénysorú szülőktől származnak, vagy tönkrement családok gyermekei. Többüket a mélyszegénységből menekítettek ide, másokat pedig a széthullott családok romjai közül emeltek ki. . Az otthon adományokból tartja fent magát. Bár az ünnep miatt kevés gyerek volt az otthonban, Kovács Ágnes néni szívhez szólóan ecsetelte az itteni gyermekek sorsát. Sokan elsírtuk magunkat. Átadtuk adományainkat a szentgotthárdi Áfész jóvoltából: lisztet, cukrot, étolajat, tisztítószereket. Mindannyian vittünk még ajándékot (játékot, plüss állatokat, édességet, tisztálkodási szereket), pillanatok alatt tele lett az asztal a gyerekeknek szánt meglepetésekkel. Jó volt adni, és látni az örömöt a gyerekek arcán.

Nagyváradra indultunk, ahol gyalogos városnézéssel tekintettük meg a város magyar vonatkozású helyszíneit: Belváros, Sas palota, Főtér, Színház, Ady Múzeum, templomok. Idegenvezetőnk információi kapcsolódtak az iskolában tanult tantárgyakhoz, érdekességekkel kiegészítve. Vacsora után a szállás udvarán rögtönzött mulatságot tartottunk.

Utolsó nap a nagyváradi Püspöki Székesegyházat néztük meg. A monumentális méretű templom belső díszítése nagyon gazdag, de a legnagyobb hatást a Szent László-herma tette ránk. Az ereklyetartóban Szent László koponyacsontjának egy darabját őrzik, amelyet a győri hermában őrzött koponyacsontból törtek le. Ezek után elbúcsúztunk a várostól és a Partiumtól, elindultunk hazafelé.

Sok élménnyel, sok új ismerettel és tapasztalattal feltöltekezve érkeztünk haza. A fényképeket nézegetve, a látottakat felidézve szívesen emlékezünk az együtt eltöltött napokra.

Köszönettel tartozunk helyi támogatóinknak: Szentgotthárd Város Önkormányzata, Szent István Gyógyszertár, Szentgotthárd és Vidéke ÁFÉSZ vezetőségének.