Szent Gotthard neve köti össze a várost a svájci alagúttal
Június elsején Szentgotthárdon is megünnepelték, hogy aznap megnyitották a világ leghosszabb alagútját az Alpokban. A Svájci Államszövetség Nagykövetsége jóvoltából a résztvevők megtekinthették a Gottardo 2016 kiállítást a Gotthard bázisalagút építéséről, és egy vasútmodell is színesítette a rendezvényt.
A város és az alagút nevében is emlékeztet Szent Gotthardra, de még egyéb dolgok is „közös nevezőre” hozhatók a svájci kapcsolattal.
Tizenhét év után megnyitották a 17 évig épített (bővített) 57 kilométeres bázisalagutat, amely a mérnöki munka újabb csodája, 11 milliárd euróba került. A Svájci Államszövetség és a szentgotthárdi önkormányzat a Refektóriumban tartott ünnepségén részt vett Jean-Francois Paroz svájci nagykövet, Boris Jesih Szlovénia szentgotthárdi főkonzulja, a Gotthard 2016 szponzorok képviselői (Stadler Rail, a Sika és az ABB magyar egységei), a szentgotthárdi önkormányzati képviselők az intézmények vezetői és középiskolások.
Huszár Gábor Szentgotthárd polgármestere köszöntötte a vendégeket. Elmondta, a Gotthard-hágót és Szentgotthárd városát is Hildesheimi Szent Gotthárdról, a szentként tisztelt bajor püspökről nevezték el. Amikor a ciszterek alapították a várost, abban az időben kezdték el használni azt az útvonalat, amiből később létrehozták a svájci hágót. A vasút 1872-ben érte el a nyugati határvidéket és Szentgotthárdot, a Gotthard hágónál ekkoriban kezdődött az első alagút építése, amely észak-dél irányba köti össze a szomszédos országokat, a többnyelvű országrészeket (Svájc, Németország, Olaszország). Szentgotthárd Magyarország legnyugatibb városa, ahol szintén több nemzetiség él a maroknyi hianz és szlovén lakossággal. A város uniós projekttel is kapcsolódott Svájchoz, Luzernnel együttműködve Magyarország első energiavárosa lett 2013-ban. A polgármester elmondta, már 2004-ben volt az önkormányzatnak olyan szándéka, hogy testvértelepülést szeretne a hágó körzetében lévő valamelyik svájci kisvárossal. Az ünnepségen felkérte a svájci nagykövetet, járjon közbe, hogy a Gotthard alagút környékén lévő valamely várossal felvehessék a kapcsolatot.
Jean-Francois Paroz svájci nagykövet beszédében kiemelte, Magyarországban és Svájcban az a közös, hogy mindkettő tranzitország, az egyik közúti, a másik vasúti. A svájciak kényelmesek, szeretik a legrövidebb utat, ezért is építették meg a vasúti árufuvarozásra és személyi közlekedésre is alkalmas bázisalagutat. Hangsúlyozta, nem svájci, hanem európai projekt a világ leghosszabb és legmélyebb alagútja (28, 2 millió sziklát termeltek ki, egy részét újra fölhasználták), Svájc függetlenségének újabb nemzeti jelképe a Gotthard bázisalagút, aminek létrehozásán 17 év alatt 2600-an tevékenykedtek szellemi és fizikai erejükkel (a dolgozók 90 százaléka nem svájci volt).
Az Alpokon átvezető vasútvonal a svájciak precizitását, vállalkozói, innovációs készségét és a vasút megbízhatóságát jelképezi. Egyúttal kiemelkedő mérnöki teljesítmény, és fontos hozzájárulás az európai közösségi közlekedés jövőjéhez. Luzern és Milánó között a korábbi 4 óra helyett 2, 5 órára rövidül a menetidő.
A svájci nagykövet megemlékezett az ötvenhatos magyar forradalomról is, amikor a 200 ezer menekült közül 12 ezer Svájcban lelt új hazára.
Beszéde végén megnyitotta a Gottardo 2016 című kiállítást. A posztereken szemléletesen mutatták a világ leghosszabb alagútjának építését. Magyarországon 10 településre viszik el ezt a kiállítást.
Szerző: Treiber Mária