Az '56-os forradalom és szabadságharc 60. évfordulója

„A mi forradalmunk" - Szentgotthárdi és környékbeli szemtanúk visszaemlékezései" című interjúkötet bemutatóját október 20-án tartották a Színházban.
Október 22-én, szép őszi napsütésben kezdődött az ünnepség a tíz évvel ezelőtt létrehozott '56-os Emlékerdőnél. Rimfel Ferenc szentgotthárdi plébános, Kollerné Loós Zsuzsanna evangélikus lelkész és Sisakné Pál Klára református lelkész mutatta be az ökumenikus istentiszteletet.
A Himnusz eléneklésével kezdődött a program, majd Csuk Ferenc: Él még, eszmél még az ifjúság című versét adta elő Lang Márk, gimnáziumi tanuló. Huszár Gábor, Szentgotthárd polgármestere köszöntötte a résztvevőket, köztük Karacs Zsigmond történészt az Országos '56-os Szövetség Elnökségi tagját, jelenlegi alelnököt, Lechner Ferencet, a megyei és Leopold Ferencet a helyi '56-os Szövetség elnökét, valamint Bana Tibor országgyűlési képviselőt.
A polgármester beszédében kiemelte, '56 hőseinek köszönhetjük a szabadságot, az egész térségben a magyarok az elsők között voltak, akik saját életük elé helyezték az ország sorsát és a küzdelem élére álltak. A magyar forradalmat leverték. Szentgotthárdon 10 éve, a forradalom és szabadságharc emlékére 1 956 fát ültettek el a Rába parton, az önkormányzat az Erdészet segítségével úgy telepítette az '56-os Emlékerdőt, hogy a magyar nemzeti lobogó színeit érzékeltessék a fák.
Állandóság és változás, ezt is jelképezi az erdő. A forradalom és szabadságharc 60. évfordulójára kopjafát állíttatott az önkormányzat. A polgármester elmondta, Kovács Gábor faragta a kopjafát, Balogh Zoltán volt a segítője.
A beszéd után leleplezték, és felavatták az emlékoszlopot, amit a történelmi egyházak képviselői megáldottak.
Fenyvesi Félix Lajos: Októberi imádság c. művét Puskás János az SZMSZC III. Béla Szakgimnázium és Szakközépiskola tanulója tolmácsolta. Szabó Alex a Vörösmarty Mihály Gimnázium tanulója Gerendás Péter: Magyar hajnal című dalát adta elő. Horváth Sándor: Ünnepi köszöntő 1956. október 23. című versét Bánfi-Nagy Ádám a Vörösmarty Mihály Gimnázium tanulója előadásában hallhatták az ünneplők. Szentgotthárd Város Vegyeskara a Kormorán: Magyarország című dalával fejeződött be az Emlékerdőben az ünnepség.
A résztvevők a Füzesi úttól, a szentgotthárdi fúvós zenekar felvezetésével vonultak a Színház elé, ahonnan közösen indultak a koszorúzás helyszínére a Hősi Emlékműhöz.
Geszti Péter - Oláh Ibolya: Magyarország című dalát Fazekas Anna a Vörösmarty Mihály Gimnázium tanulója énekelte, majd Karacs Zsigmond történész, az Országos '56-os Szövetség alelnöke lépett a mikrofonhoz.
„Az ötvenes évek elején kemény diktatúra volt hazánkban, noha 1953-tól enyhülni látszott a nyomás, megszűntették a kuláküldözést, elkezdték a koncepciós perek felülvizsgálatát, a párton belül belső hatalmi harcok dúltak Rákosi és Nagy Imre hívei között. Rajk László újratemetése felért egy néma tüntetéssel."
A történész személyes élményeit is megosztotta a hallgatósággal, 16 éves volt, a Bem téren találkozott a tömeggel. Emlékei szerint a honvédség nem akart harcolni a felkelők ellen, a katonák nem akartak lőni a békés tüntetőkre, akik a Himnuszt énekelték, szabadságot, függetlenséget követeltek és azt skandálták: ruszkik haza! A Parlamentnél Nagy Imrét követelték a kormányba. „Hittük, reméltük, hogy az országot is elhagyják a szovjet katonák, mielőtt a Parlamentnél és a Magyar Rádiónál a fegyvertelen tömegbe lőttek". Székesfehérvárról vezényelték az orosz tankokat a fővárosba. Az események gyorsan követték egymást, a főváros utcáin halottak és sebesültek maradtak.
Az ország népe változást akart, Szentgotthárdon október 27-én a Selyemgyár és a Kaszagyár munkásai mellé sokan csatlakoztak. Levették a gyűlölt jelképet a ligeti szovjet emlékműről, lyukas magyar zászlóval vonultak. A tömegből fegyvereket követeltek, a kethelyi laktanya józan parancsnokának köszönhető, hogy itt nem tört ki fegyveres incidens. A forradalom idején Szentgotthárdnál 1500-an hagyták el az országot, mentek át Ausztriába.
November 4-én leverték a forradalmat, sokan hagyták el az országot, a megtorlás évei következtek. A szentgotthárdiak és környékben élők közül is többeket internáltak, vagy börtönbe zártak.
„Legyenek büszkék az '56-os forradalomra, őrizzék emlékét! - fejezte be mondanivalóját Karacs Zsigmond.
Ezt követően emléklapot és jubileumi kitűzőt adott át Leopold Ferenc Huszár Gábor polgármesternek, a forradalom emlékének ápolásáért és a helyi '56-os Szövetség támogatásáért a jubileum alkalmából.

Az önkormányzat, a pártok, a társadalmi és a civil szervezetek ezután elhelyezték a megemlékezés koszorúit az emlékműnél.