Csuk Ferenc kiállítása Bartha Irén fotóival

A kiállításra pótszékeket is be kellett állítani az aulába, olyan sokan jöttek. Rendhagyó volt a megnyitó is, Csomosné Boros Erika a Szentgotthárd és Térsége Iskolájának Takács Jenő Alapfokú Művészeti Iskolájának tanára mielőtt méltatta volna a festőt és alkotásait, a közönséget kérdezte, Csuk Ferencről. Hamarosan kiderült, szinte mindeni ismeri a város díszpolgárát, helytörténészét, festőjét. Csomosné Boros Erika megnyitóbeszédében Szentgotthárd emblematikus személyének nevezte, Csuk Ferencet, „akinek élete összefonódott szeretett városával”. Az iránta való tiszteletet már a selyemgyári technikusként megszerezte, kiderült munkája, gondolkodása nem is áll olyan távol a művészeti tevékenységtől, hiszen verseket, elbeszéléseket is írt, helytörténészként is maradandót alkotott. Festészete alkotói hidat képez a mérnöki egzakt tudás, és a képzelőerő szárnyalása között. Folytonos tanulás, kitartás, alázat jellemzi és a klasszikus értékrendet követi. A fotók alapján készült képekről sem állíthatjuk, hogy reproduktív művészet, holott ő maga szelíden mondja, hogy ő csak „másol”, de örömét leli benne. Témaválasztása, belső elkötelezettsége is a hazai tájhoz, a városhoz és környékéhez köti, biztonságos megoldást keres. Valóság, fény, fénykép és kép, ez a mostani kiállítás, kalapot emelek előtte! – fejezte be a méltatást a művészeti iskola tanára.

Csuk Ferenc Szentgotthárdon született, hatéves korától Alsószölnökön nevelkedett, nyolcgyermekes családban. Édesanyja gyári munkás, apja napszámos volt, 22 évesen előbb a gimnáziumban politechnikát, majd az ipari iskolában szakmai tantárgyat oktatott 25 évig. A tanításhoz a szakkönyv egy részét ő maga írta. 27 éves korában, telenként kezdett el autodidakta módon festeni.

A kiállításon elmondta, még kisdiákként a környék madarait kezdte rajzolni egy füzetbe, vízfestékkel kísérletezett. A győri textiltechnikum elvégzése után, a gimnázium tanáránál, Záhorszky úrnál tanult rajzolni. A gyári munka és a család mellett nehéz volt időt szakítani az irodalomra és a képzőművészetre, nyugdíjazása után új lehetőséget és kedvet kapott a művészetre. Helyi és megyei amatőr festők kiállításain vett részt. Önálló tárlata volt Szentgotthárdon és Alsószölnökön.

Elmondta, hogy Szentgotthárdon működik a fotószakkör, sok tehetséges emberrel, köztük van Bartha Irén is. Erdélyi és szentgotthárdi tájat, embereket, állatokat fotóz, megkapóan hangulatosak a fényképei. „Én is csodálója lettem rögzített pillanatainak, megkértem, hadd használjam fel fotóját egy-egy festményhez.” Háromszáz Bartha Irén fotó közül választott ki hetvenet, ezek közül használt fel többet a képekhez.

A május végéig látható kiállításon gyönyörködhetünk a Rába mentén, a tavaszt sejtető erdőn, Szentgotthárd fölismerhető részletein. Legkedvesebb festménye a vihar előtti sejtelmes fényjátékot és baljós árnyakat mutatja a természetben. Ég és föld vibrál Bartha Irén fotóján és Csuk Ferenc festményén. Kezet fognak, szinte összeérnek, szinte érezzük, mindjárt esni fog.

Fotó: Horváth R. László