Interjú Wachter Lászlónéval

– Az önkéntes munkát nem az elismerésért szokta végezni az ember, de azért jólesik, ha megbecsülik, értékelik, amit tesz – mondja Bethlen utcai otthonában a kitüntetett, majd meg is mutatja a díszes oklevelet.

Wachter Lászlóné 1997 óta nyugdíjas, de 2002-ig, még tovább dolgozott. Ekkor lett a jelenleg 210 fős helyi nyugdíjas egyesületnek, a korábbi klubnak a tagja, azon belül a 7 tagú vezetőségnek, és a 11 tagú bizalmi testületnek is. Az egyesületben, az egyesületi tagokért végzett munkáját ismerték el. Vezetőségi tagként ő végzi a gazdasági-pénzügyi feladatokat, a könyvelést, bizalmiként pedig a lakókörnyezetében élő 14 egyesületi taggal tartja a kapcsolatot, rájuk kell odafigyelnie. A könyvelői munkában bőven van tapasztalata, hiszen pályafutása során főkönyvelő is volt.

Eredetileg csörötneki származású, 1966 óta él Szentgotthárdon. Az általános iskolát Csörötneken végezte el 1957-ben. Szegény családban szültetett, édesapja korán meghalt, édesanyja ott maradt három gyermekkel egyedül. Korán kezdett dolgozni, 1957-től 1959-ig az erdőre járt sarlózni, csemetét ültetni. Már nem akart középiskolába menni, amikor hosszabb agitálásra mégis belekezdett és elvégezte Szombathelyen a közgazdasági technikum kereskedelmi tagozatát. Huszonegy évesen kitűnőre érettségizett. Felvételi nélkül bekerülhetett volna a közgazdasági egyetemre, de családi okok miatt nem tudta vállalni. Érettségi után így rögtön dolgozni kezdett könyvelőként a rönöki fatelepen. 1970-ben a gotthárdi faárugyárba került, amely a nyugdíjazása után egy-két évvel szűnt meg. 1988-ban elvégezte a mérlegképes könyvelői tanfolyamot is.

– Eleinte bele kellett szoknom a civil szervezetek könyvelői munkájába, ami persze egyszerűbb, mint például a céges kettős könyvelés, de azért itt is bőven akad teendő. Szabadidejében szívesen fejtek rejtvényeket, a rejtvényfejtés segíti az agyat karban tartani. Emellett szeretek kertészkedni is, így a fizikai és a szellemi munka egyensúlyban van nálam.

Arról is mesélt, hogy a Szentgotthárdi Nyugdíjasok Egyesületében negyedévente együttesen tartják meg azoknak a tagoknak a névnapjait, akiknek erre az időszakra esik. Decemberben klubkarácsonyt szerveznek, nyáron pedig kirándulásokat.

Éva néni kettesben él a férjével, két fia az ország távolabbi részein lakik. Két unkája van, egy 14 éves lány, és egy 12 éves fiú. Sűrűn nem tudnak találkozni, de karácsonykor valakinél mindig összejön a család. Ami pedig a jövőt illeti, az egészség a legfontosabb, de azért jó volna már 75 évesen valakinek, egy fiatalabbnak, átadni a könyvelői stafétabotot.