Pályázatok
Pályázatok
Máriaújfalu - Szennyvíz projekt
Máriaújfalu - Szennyvíz projekt
Eladó, bérbeadó önkormányzati ingatlanok
Eladó, bérbeadó önkormányzati ingatlanok
Interaktív városnézés
Interaktív városnézés
Rendezvények 2018.
Rendezvények 2018.
Szerelmesek Fesztiválja
Szerelmesek Fesztiválja
Történelmi Napok
Történelmi Napok
Szentgotthárdi Hadiösvény
Szentgotthárdi Hadiösvény
Kaland és Játék
Kaland és Játék
Szentgotthárdi Honismereti Klub
Szentgotthárdi Honismereti Klub
Közérdekű telefonszámok
Közérdekű telefonszámok
Jooble - Álláslehetőségek a környéken
Jooble - Álláslehetőségek a környéken
Szentgotthárd lap
VIII. évfolyam 11. szám
Kiemelt hírek

Kopogtat az ajtón a járműipar jövője és szakszervezete

Kopogtat az ajtón a járműipar jövője és szakszervezete
2018. február 28. szerda, 10:02

Február 20-án a járműipari vállalatok szakszervezeti és üzemi tanácsi vezetői tanácskoztak Szentgotthárdon a Gotthard Hotelben. A hófúvás ellenére, az északi megyék kivételével megérkeztek a résztvevők. A munkaerő-piaci helyzetről, az elvándorlásról, a bérek alakulásáról, a generációk közötti különbségekről az elektronika és robottechnika új kihívásairól is tárgyaltak.

Tóth Csaba, az Opel Szentgotthárd Kft. vállalatánál működő Járműgyártók Szakszervezetének elnöke nyitotta meg a konferenciát. Az ország hét legnagyobb autóipari üzeméből érkezett szakszervezeti vezetőknek röviden összefoglalta a gyárban tavaly augusztus óta történt érdekképviseleti változásokat. Az Opelt augusztusban megvásárolta a francia érdekeltségű PSA cégcsoport. A munkavállalók az új tulajdonos által kilátásba helyezett beruházásra várnak, amely hosszútávon is garantálná a munkahelyek megőrzését. Kevesebben dolgoznak, mint tavaly, de bíznak abban, hogy a jól képzett szakemberek továbbra is megtalálják itt a számításukat. A fluktuáció ellenére, az Opelben továbbra is tartja 30 %-os szervezettségét a szakszervezet, ez országosan jónak számít (a hazai munkavállalóknak mindössze 10 %-a tagja valamelyik szakszervezetnek). Kik a jelenlegi munkaerő-piaci helyzet nyertesei, vagy vesztesei? – tette fel a kérést Tóth Csaba. Részben válaszolt is rá. A bérek alakulására jellemző, hogy egy-két nagyobb céget leszámítva egységes az ajánlott bérfejlesztés. Ami a nyugati országok és a mi béreink közötti különbséget illeti, ugyanezt az országon belül a nyugati és keleti cégek munkavállalói között is megtaláljuk. Az ország keleti és északi részén is megjelentek az ukrán, szerb, román, szlovák munkások, magukkal hozzák nyelvüket, eltérő munkakultúrájukat. Van már olyan cég, ahol négy nyelven kellene munkavédelmi oktatást tartani…

Háromi László, a győri Audi Hungária Független Szakszervezet Motorgyári Szakszervezetének elnökhelyettese folytatta a polémiát. A munkaerő-hiánynak mindenki vesztese lehet, a munkáltatók és tulajdonosok azért, mert nincs, aki termeljen, a munkások azért, mert 7 napból hetet, vagy 30-ból akár majdnem 30-at is dolgozhat… Amikor munkaerő-felesleg volt, a gyárak előtt sorba álltak a felvételre jelentkezők, most legfeljebb akkor látunk sorokat, ha sztrájkolnak, béremelésért tüntetnek…Ki lehet nyertese a munkaerő-hiánynak? A szakszervezetek! Most jött el az idő arra, hogy megerősödjenek. A munkavállalóknak rá kell ébredni arra, hogy a tőkések önként nem fogják jobban dotálni őket, egyénenként nem érnek el semmit! Nem elég a béremelés követelése, az se mindegy mennyi munkával, milyen időbeosztással érhetik el a fizetésüket. Az X és a Z generáció tagjai könnyedén odébbállnak, ha nem találják meg a számításukat. Ők most akarnak jól keresni, most akarnak jól élni, ez a stratégiájuk! Ha külföldön találják meg a boldogulásukat, hát nyugatra mennek.

A munkaerő-piaci helyzet nyertesei a „külső beszállítók” munkaerő-kölcsönző cégek (jellemző, hogy az utóbbi években csökkent a számuk).

A helyzet nyertese az állam, amely egyik kötelességét, a szakemberképzést elegánsan áttolja (rátolja) a munkáltatókra, s ezzel le is tudja feladatát…de vesztes is az állam, hiszen kevesebben dolgoznak, kevesebben fizetnek adót és járulékot. A szakképzésen, írni-olvasni alig tudó embereket, kell megtanítani a legmodernebb technika alkalmazására. Míg a nyugati szakszervezetek már az ipari

forradalom új kihívásaira készülnek (a robotizációra, a számítógép-vezérlésű munkahelyekre, ahol 3-4 ember működteti a gépsorokat, szakmák eltűnésére stb.), addig nálunk megáll a szakszervezet ott, hogy béremelést kell kiharcolni…A munkavállalók sok helyen „túlóra bajnokságot” rendeznek, áprilisra letudják az egész évi penzumot! A szakszervezeteknek az is dolga, hogy ne használódjanak el az emberek idő előtt, tudjanak élni és pihenni a tisztességesen megfizetett bérükből.

A tanácskozáson elhangzott, hogy az idősebb munkavállalók sérelmesnek találják, hogy az „utcáról felvett” fiatal munkavállalók kezdő bére több lehet az évtizedek óta ott lévőknél. Volt olyan nézet, hogy a munkát fizessék meg, ne az életkort. Persze a céghez való lojalitást és hűséget is lehet díjazni, de az egy másik kategória!

A generációkat illetően a szakszervezetisek elmondták, az a tapasztalat, hogy a legfiatalabbak és a legidősebbek (nyugdíjhoz közelítők), aránylag jól kijönnek egymással, a konfliktusok („munkahelyi kannibaliznus”, hallottuk a kifejezést) a középkorúak és a legfiatalabbak között fordul elő gyakrabban.

Délután zárt körben folytatódott a tanácskozás.

Szerző: Treiber Mária