Legendák Szent Gotthárdról

A forrás legendája

Amikor Gotthárd még gyermek volt, egyszer birkákat őrzött Reichersdorf határában, és nagyon megszomjazott. A pásztorbotjával egy tölgyfatuskóra ütött, és abból tiszta vízű forrás tört fel. Az emberek még ma is gyógyhatást tulajdonítanak ennek a víznek.

A forrás fölé a hívek egy kápolnát emeltek. 1845-ben a reichersdorfi lelkipásztor kérvényezte, hogy a helyet nyilvánítsák búcsújáró hellyé, mert sok tisztelője keresi fel, hogy kérje a Szent közbenjárását. A kérést ekkor elutasították. A buzgó helybeliek 1850-51-ben egy új, neogót stílusú kápolnát építettek harangtoronnyal. 1860-ban, Szent Gotthárd születésének 900. évfordulóján, megkapták a pápai jóváhagyást: Az ide zarándokló hívek teljes búcsút nyerhetnek.

Száraz lábbal átkelt a vízen

A szülőfalujából a gyermek Gotthárd Niederaltaichbe járt iskolába. Egyszer a Duna mellékfolyója, amelyen át kellett kelnie Gotthárdnak, megáradt. Istenbe és a Szűz Máriába vetett hitének köszönhetően, úgy ment át a folyón, hogy nem lett vizes a lába, tökéletesen száraz maradt.

A tüzes széndarabok legendája

A niederaltaichi monostorban történt, hogy a fiatal Gotthárd tüzes széndarabokat vitt a ruhájában az apáti szobába, anélkül, hogy bármilyen károsodást szenvedett volna tőle. Se a ruhája, sem az ujjai nem égtek meg, amikor megérintette őket. Ebből a legendából ered a Szent ábrázolásának az a módja, amint a ruhájában tartja az izzó széndarabokat. Itt fiatalnak mutatják, szakáll nékül, viszont püspöki öltözékben és pásztorbottal.

Források:

http://www.gotthard-kapelle.de/

https://www.facebook.com/pg/S.GottardoHildesheim/photos/?ref=page_internal