Pályázatok
Pályázatok
Rendezvények 2019.
Rendezvények 2019.
Máriaújfalu - Szennyvíz projekt
Máriaújfalu - Szennyvíz projekt
Eladó, bérbeadó önkormányzati ingatlanok
Eladó, bérbeadó önkormányzati ingatlanok
Szerelmesek Fesztiválja
Szerelmesek Fesztiválja
Történelmi Napok
Történelmi Napok
Kaland és Játék
Kaland és Játék
Szentgotthárdi Honismereti Klub
Szentgotthárdi Honismereti Klub
Közérdekű telefonszámok
Közérdekű telefonszámok
Jooble - Álláslehetőségek a környéken
Jooble - Álláslehetőségek a környéken
Szentgotthárd lap
IX. évfolyam 8. szám
Kiemelt hírek

Minden magyar szíve egy

Minden magyar szíve egy
2019. június 03. hétfő, 10:21

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma megbízásából a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. a Határtalanul! program keretében nyílt pályázatot hirdetett a külhoni magyarsággal kapcsolatos ismeretek bővülésének, a magyarországi és külhoni fiatalok közötti kapcsolatok kialakulásának elősegítésére.  Ezen kiíráson a szentgotthárdi Vörösmarty Mihály Gimnázium a HAT-18-02-0415 pályázati azonosító számú "Népi kultúra és hagyományőrzés az Őrségben és Bácskában" címmel beadott  pályázata 3 110 300 Ft összegű, a HAT-18-02-0416 pályázati azonosító számú "Gasztro kalandok az Őrségben és Bácskában" címmel beadott pályázata 3 289 900 Ft összegű támogatásban részesült.

 

Nemrég még a szabadkai diákok szentgotthárdi látogatásáról számoltam be, most azonban a vörösmartysok Vajdaságban eltöltött 4 napjáról szeretnék mesélni. Egy rendkívül tartalmas élménybeszámolóra „köll számítani”.

Nos,igen. A számunkra legszórakoztatóbb dolog a vajdaságiak ízes nyelvjárása volt. Bár „nyócáz perces késéssel”, a többórás út és a határellenőrzés által elénk gördített akadályokat legyőzve, megérkeztünk a szabadkai zenei középiskola gyönyörű boltívekkel díszített ódon épületébe. Ahol - ugyan számunkra rövidnek tűnő időre - élvezhettük testvériskolánk vendégszeretetét, az általuk nekünk komponált dallal szerezték a legnagyobb örömet.

Bár a tanév küzdelmeitől fáradtan, de annál nagyobb izgalommal vártuk ezt az osztálykirándulást. Azt, hogy újra láthassuk vajdasági „testvéreinket”. Azt, hogy végre áthaladhassunk egy olyan gúnyhatáron, ami már nem egy EU-s tagállamtól választ el, hanem a történelmi Magyarország egyik ékességétől, amitől a trianoni szerződés megfosztott.

Egy percig sem hagyta idegenvezetőnk, Kiss Róbert, hogy unatkozzunk, hiszen temérdek program várt minket a hatalmas mezők között elterülő városok, falvak szívében. Történelmi, művészeti ismereteinket bővíthettünk Szabadka méltán híres városházának, mézeskalácsházának, a zentai török csata emlékére épített kilátónak, a Hungária és az aradi vértanúk hőseinek szobrai és az aracsi pusztatemplom megtekintésével. A néprajzzal is szorosabb ismeretséget kötöttünk a különböző tájházakban, régi mesterségek (kovács, bognár, pék) műhelyeiben és egy - a népi hangszerekről tartott mókás bemutatón. A legjobban mégis a gasztronómiai élmények nyerték el tetszésünket: Rúzsa Magdi szülőfalujában süthettük meg a kemence parazsa felett első kürtőskalácsunkat, almachipset készíthettünk, kecskesajtot kóstolhattunk különböző ízesítésekben, és balkáni ételkülönlegességeket fogyaszthattunk ebédre. Utóbbi rendkívül sós íze után muszáj volt csillapítanunk szomjunkat, először az Arator kézműves sörfőzdéjében citrusos itallal, majd a Spirit of Schulz málnás, földi epres, meggyes, almás-fahéjas pálinkáival. A tizedikesek kedvencének azok a kecskegidák, tehenek, kutyusok, lovak, szamarak bizonyultak, akikkel a tanyákon találkozhattunk és a szívünkbe zártunk, legszívesebben haza is hoztuk volna őket a többi szuvenírrel együtt.

Az átlagosnál hosszabbra sikeredett osztálykirándulás fénypontja az éjszakai fürdőzés volt Óbecsei szállásunkon. A hideg esti levegő ellenére szinte mindenki megmártózott a kültéri medence gőzölgő termálvizében az utolsó, holdfényes éjszakán. Szerintem ez a pillanat és annak hangulata mindenki emlékezetében megmarad és majd az osztálytalálkozókon is mosolyogva fogunk visszagondolni rá, hiszen ennél jobban nem is zárhattuk volna ezt a kirándulást.

Itt megint köszönet illeti Kovács Andrea tanárnőt, aki energiát nem sajnálva dolgozott ezen a pályázaton. Azon, hogy kiléphessünk a komfortzónánkból, hogy mással is megismerkedhessünk. Bővíthessük ismereteinket, életre szóló barátságokat, tapasztalatokat, de legfőképpen élményeket szerezhessünk, hogy osztályközösségünkből egy második családot formálhassunk és újabb szórakoztató pillanatokat gyűjthessünk. Emeljük kalapunkat az összes kísérőtanár előtt (Háklár, Dancs, Frigy tanárnő és Kovács illetve Gottfried tanár úr), akik mérhetetlen türelmükkel és segítőkészségükkel támogattak minket. Robinak, idegenvezetőnknek is hálával tartozunk, hogy a lehető legjobban próbálta meg átadni nekünk a „vajdasági életérzést”. Hazatérve éjjel pedig egy olyan Magyarországról álmodtunk, ahol nincsenek határok, nincs Trianon, csupán a magyar népdalok csengésétől hangzik több, mint 93 000 km2.

Magyar földön jártunk, mégis cirill betűs írást kellett olvasnunk. Hivatalos nyelvként szerbet láttunk, azonban szerb szót nem hallottunk.

Hihetetlen erő lakozik az ottani magyarokban. Eddig nem tudtam, nem fogtam fel a trianoni szerződés jelentőségét, azt a gyászos június negyedikét, amikor egy nemzet szertehullott. Mi nem tudjuk megérteni, milyen az, ha az anyanyelvedért megkínoznak, bántják gyermekeidet, hátráltatják megélhetésedet. Otthonod hirtelen egy teljesen más nép kultúrája közepére kerül, és csak halkan suttoghatod el a miatyánkot a szebb jövőért fohászkodva.

Minden tiszteletem az ottani magyaroké, akik a sok megpróbáltatás, a borús napok közepette is őrzik anyanyelvünket, hagyományainkat, kultúránkat. Akarat, kitartás, hit, hazaszeretet, erő lakozik ott minden ember szívében, és mindennapjaik egy-egy boldog pillanatát jelenti, ha magyar vendégeik lehetnek, akiknek megköszönhetik a magyar állam támogatását, azt hogy a fiatalok magyar iskolában tanulhatnak, focizhatnak és templomba járhatnak. Könnybe lábad mindenki szeme, ha látja és érzi, mekkora vesztesége ez hazánknak. A történelem hatalmas sebet okozott, melyet az idő nem tud begyógyítani, nem lehet elfelejteni azt a fájdalmat, amit a megrongált magyar műemlékek, a sokezer halálos áldozat emléke őriz. Csupán a temetőben lelt biztonságot megannyi emlékmű és magyar szív a pusztítástól.

A Vajdaságban folyik össze a két legnagyobb magyar folyó: a fenséges Duna és az olykor vad, olykor lomha szőke Tisza. Közös erővel vágnak neki az ismeretlen világnak. Nem állhat a habok útjába semmilyen határ, semmilyen nép, egyetlen békeszerződés sem. Ugyanígy a külhoni magyarok sem hátrálnak meg, hanem közösen, egy célért küzdve mutatják meg a világnak, hogy a magyar szó nem fog elveszni. Születhetnek Magyarországon híres feltalálok, tudósok, lehet e táj meseszép folyókkal, tavakkal, hegyekkel, dombokkal tarkított. Ha szertenézünk hazánkban, gondoljunk rájuk is: a külhoni magyarokra, testvéreinkre.

 

Szerző: Illés Noémi
Forrás: Vörösmarty Mihály Gimnázium
Képek