Pályázatok
Pályázatok
Rendezvények 2019.
Rendezvények 2019.
Máriaújfalu - Szennyvíz projekt
Máriaújfalu - Szennyvíz projekt
Eladó, bérbeadó önkormányzati ingatlanok
Eladó, bérbeadó önkormányzati ingatlanok
Interaktív városnézés
Interaktív városnézés
Szerelmesek Fesztiválja
Szerelmesek Fesztiválja
Történelmi Napok
Történelmi Napok
Szentgotthárdi Hadiösvény
Szentgotthárdi Hadiösvény
Kaland és Játék
Kaland és Játék
Szentgotthárdi Honismereti Klub
Szentgotthárdi Honismereti Klub
Közérdekű telefonszámok
Közérdekű telefonszámok
Jooble - Álláslehetőségek a környéken
Jooble - Álláslehetőségek a környéken
Szentgotthárd lap
IX. évfolyam 2. szám
Kiemelt hírek

Ruttkai-Latinovits Napok - Második felvonás

Ruttkai-Latinovits Napok - Második felvonás
2016. október 12. szerda, 11:34

A 100 nap 100 élmény program indításaként egy 1968-ban készült magyar játékfilmmel, az Alfa Rómeó és Júliával indították a Ruttkai-Latinovits Napok szentgotthárdi rendezvénysorozatának második részét, amelyben főszerepe volt a két kiváló művésznek. Szeptember 23-án és 24-én emlékeztek meg a színészek halálának 30. és 40. évfordulójáról. 

A Színház aulájában kiállítás nyílt a művészpár személyes tárgyaiból, amihez előadás és kötetlen beszélgetés is kapcsolódott Gábor Júliával, Ruttkai Éva lányával, és annak férjével, Szigethy Gábor íróval, színháztörténésszel.

Az aula megtelt, Huszár Gábor polgármester köszöntötte a megjelenteket. Kultúra nélkül semmilyen nagyobb rendezvény sem állja meg a helyét, s Szentgotthárdon ehhez alkalmazkodnak, hiszen gazdag programkínálat van egész évben, köztük a Szerelmesek Fesztiválja – hangsúlyozta a polgármester.  Ezúttal a Ruttkai-Latinovits Napok második felvonását nyitották meg.

Latinovits életéről tartott szenvedélyes előadást Szigethy Gábor író, színháztörténész. Elmondta, hogy vannak olyan dokumentumok Latinovits Zoltántól, amelyeket a nyilvánosságnak szánt, de vannak olyanok is, amelyek publikálásának joga kérdéses. A „Színészkirály” életét összefoglalni nagyon nehéz feladat, hiszen személyisége túlságosan összetett és bonyolult. Egyik oldalról összeférhetetlennek tartották, másik oldalról kellemes, kedves embernek. Tény, és ő maga is elismerte, hogy igen szenvedélyes, voltak szélsőségesen jó és rossz napjai, ezért is kellett vándorolnia egyik színháztól a másikig. Latinovitsnak azzal kellett szembesülnie, hogy őstehetség, mivel nem járt színi iskolába, önerőből lett az, aki. Mindig is azt állította, hogy a tehetségtelenség szüli a rosszakaratot. Ami a halálát illeti, még mindig azt hallani, hogy öngyilkos lett, pedig az idő már felülírta ezt az elterjedt álhírt. Az előadó elmondta, hogy Latinovits még induló színészként a már Kossuth-díjas Ruttkai Évának is beszólt a Vígszínházban, amiért az először igen megharagudott rá, aztán később – nem nyilvánosan – elismerte, hogy valójában igaza volt. Szakmailag szinte mindig igaza is volt, csak ezt nem volt képes megfelelően kommunikálni. Nem kedvelte őt Kádár János és Aczél György sem. Nem véletlen, hogy nem árasztották el díjakkal, mi több, még a Kiváló Művész címet is visszavonták tőle, mert Veszprémben a közönség előtt „leégette” a színházvezetést. Ebből politikai ügyet is kreáltak, s kihívták az elhárítást. A két elhárító tiszt az igazgató legnagyobb meglepetésére úgy távozott a kihallgatás után, hogy örülnek annak, hogy a kor egyik legnagyobb színművészével elbeszélgethettek… Szenvedélyességére jellemző, hogy Pirandello IV. Henrikjének próbáján úgy odavágta a sarkát a színpadi padlóhoz, hogy eltört a sarokcsontja. Volt, hogy a szemével, a nézésével szinte hipnotizálta a közönséget, feltétel nélkül azt tették, amit akart.

Az előadás után Szigethy Gábor Latinovits szerepeiből mutatott be ritkán látható diasorozatot, közölte, hogy azok mikor, hol készültek, egy kis anekdotázással is fűszerezve. Mint kiderült, első négymondatos színpadi szerepe Debrecenben volt a Leányvásár című operettben 1956. augusztus 26-án, amelyben hajóskapitányt alakított.

A Szép Renáta vezette kötetlen beszélgetésen Gábor Júlia elmesélte, hogy annak idején felkérték egy kis szerepre a Szindbád felvidéki forgatásán, amelyben édesanyja és Latinovits is játszott. Tizenhat évesen nagy élmény volt a filmforgatás, ugyanakkor rendkívül lámpalázas is lett, ezért többszöri próbálkozásra sem sikerült felvenni azt a jelenetet, amikor együtt sétál Latinovits Zoltánnal. Tartott is a haragjától, hiszen lobbanékony emberként ismerte, de a művész kedves maradt hozzá. Még akkor sem háborgott, amikor a határátkelőnél derült ki, hogy Júlia elhagyta az útlevélként szolgáló kis könyvecskét. Ruttkai Éva nem volt ott, mivel időközben egy másik forgatásra kellett mennie. Kérdésre válaszolva elmondta, hogy édesanyja még állapotosan is játszott, majd megszületése után nem sokkal, már filmet forgatott. Ő, ahogy nőtt, úgy vette tudomásul, hogy színművész szülei nem sok időt tudnak vele tölteni, pörgős életet élnek, így sok időt töltött együtt nagymamájával, s olyan sokat vitte Ruttkai Éva a Vígszínházba, hogy azt szinte második otthonaként kezelte. Volt az érdeklődők között, aki azt kérdezte, miért nem beszél a szintén színészkiválóság édesapjáról, Gábor Miklósról is. Erre előbb úgy reagált, hogy mit is mondhatna, hiszen most nem ő a téma, majd azt ecsetelte, hogy csendes, nyugodt ember volt az édesapja, sokáig tartana beszélni róla. Szigethy Gábor még hozzátette, hogy kiváló rajzoló is volt, s a közelmúltban több kiállítást is rendeztek Gábor Miklós alkotásiból. Gábor Júlia őszintén bevallotta, meggyőződése, hogy édesanyja Latinovits Zoltánban, édesapja pedig Vass Éva színésznőben találta meg az igazi párját.

Szó esett a kiállított tárgyakról is. Kiderült, Latinovits olyan nagy Fradi drukker volt, hogy még klubtagsági igazolvánnyal is rendelkezett. A művészpár egymást is megrajzolta, az alkotás látható volt a kiállításon. A legérdekesebb egy kis fémből készül festőállvány története volt. Gábor Júlia elmondta ezt Latinovits Zoltán szerezte be, és szinte barométerként szolgált a Ruttkai Évával való kapcsolatában. A festőállvány aljában kettejük igazolványképe volt. Amikor csukva volt, akkor „háborús viszonyok” uralkodtak, családtagjaik, barátaik tudták, hogy ilyenkor jobb gyorsan távozni. Ha valamelyikük kinyitotta, az azt jelentette, hogy elült a vihar. Fájó emlék a múltból, hogy Latinovits halála után Ruttkai bekereteztetett egy fényképét, amit az ágya mellett tartott. A fotó úgy tűnt el egyik napról a másikra, hogy a mai napig sem tudják, ki, miért, és hová vitte, csak egy biztos, olyan valaki vitte el, aki akár kérhetett volna egyet.

 

A Ruttkai-Latinovits Napok zárásaként a színházteremben Básti Andrea és Barna László előadásában Filmszakadás címmel, érzelmekkel telített egyfelvonásost nézhettek meg az érdeklődők a színészpár életéből. 

Szerző: Lendvai Emil
Forrás: Szentgotthárd Város Önkormányzata