150 éve alapították a Szentgotthárdi Önkéntes Tűzoltó Egyletet

Horváth Tiborné, a könyvtár vezetője köszöntötte a résztvevőket, elmondta, 150 éve alakult meg a városban az önkéntes tűzoltóság. A Nemzeti Kulturális Alap pályázatának segítségével a kiállítás mellett magyar, szlovén és német nyelven megjelentettek egy múzeumpedagógiai füzetet is Horváth Zsuzsanna szerkesztésében, Talabér Lászlóné helytörténeti kutatásaira alapozva Mátrainé Bezenhoffer Erika az anyaggyűjtést segítette. A kiállítás rendezője Talabér Lászlóné, Horváth Tibor tűzoltóezredes szakmai tudásával járult hozzá a tárlat létrehozásához. Huszár Gábor polgármester is köszöntötte a megjelenteket, elmondta, a pályázati elszámolás miatt hozták előbbre a kiállítást (a korábbi években a történelmi napokhoz kötve szervezte a honismereti klub az időszaki, helytörténeti kiállításokat). Egyed László tűzoltó alezredes, a Szombathelyi Katasztrófavédelmi Kirendeltség tűzoltósági felügyelője nyitotta meg a kiállítást. Beszédében kiemelte, hogy a térség első önkéntes tűzoltóegylete a szentgotthárdi volt, 1872-ben alakult dr. Kolossa Ferenc elnök vezetésével. Tagságát egy korábbi közösségbe szerveződött civil egylet tagjaiból szervezték. A titkár lovag Freyenstein Antal, a főparancsnok Schreiner Ferenc lett. Ebben az időben a mezővárosi rangú Szentgotthárdon 1442-en éltek 140 lakóházban – mondta az alezredes, majd arra is kitért, hogy a 19. század vége igazi hőskora volt az önkéntes tűzoltóegyleteknek, egymás után alakultak. Gasztonyban 1880-ban, Rábafüzesen 1882ben, Rönökön 1885-ben, Jakabházán 1886-ban, Csörötneken 1888-ban, Alsószölnökön és Rábagyarmaton 1890-ben hozták létre az egyesületet.  A tűzoltás eszközeinek beszerzését, pótlását tagdíjakból, pártolói befizetésekből, bálok bevételeiből, és temetéseken való közreműködésből fedezték. Számos tűzoltózenekar is alakult, Szentgotthárdon 1906-ban Mathiász (Marót) Artúr gimnáziumi tanár, későbbi igazgató, járási tűzrendészeti felügyelő hozta létre és vezette évtizedekig a tűzoltózenekart, a jelenlegi fúvószenekar elődjét. Szentgotthárdon 1882-ben avatták fel a tűzoltószertárt, a vezénylés nyelve német volt, okirataikat azonban már magyarul vezették, de Vargha Gábor főparancsnoksága idején 1892-től már a vezénylési nyelv is magyar lett. Az iparosítás miatt is nagy szükség volt a tűzoltóságra, a legnagyobb tűzeset az óragyár 1904-es leégése volt. 1935-ben a nagyközség lakossága 3258 fő volt, és mintegy 350 lakóház állt, a képviselő-testület nyolc tűzoltó és éjjeliőr alkalmazását rendelte el, előírták az éjjeliőröknek, hogy kétóránként be kell járniuk a területüket. A második világháborúban sok tűzoltó is meghalt, és az államosítás megtizedelte a szervezetet, évtizedekig még legfőbb jelképüket, a zászlójukat sem használhatták…

Szentgotthárdon 1983-ban, a várossá avatás évében, 100 önkéntes tűzoltóval, közülük 65 aktív taggal számoltak  (a Szentgotthárdi Önkéntes Tűzoltóság jelenleg szünetelteti működését).  Egyed László hangsúlyozta, a tűzoltók mindig is összetartó közösséget alkottak. Beszéde végén kérte, ha bárkinek a tulajdonában vannak még az önkéntes tűzoltóságról szóló tárgyi emlékek, dokumentumok, ne dobják ki, hozzák el, ajánlják fel a közösségnek.