Az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 175 éves évfordulóján

A hagyományoknak megfelelően a Club 3 Étterem és Kávéháztól indult az ünnepi menet a Kossuth Lajos utcai domborműhöz. A Himnusz eléneklése után lépett a mikrofonhoz dr. Melega Miklós.

„Az egyik legszebb nemzeti ünnepünkre jöttünk össze. Március 15-e az az ünnep, amikor életkortól, világnézettől, pártállástól függetlenül mindenkinek együtt dobog a szíve, mint ahogy ez történt 1848. március 15-én is. Ilyenkor piros-fehér-zöldbe öltözik minden település, a kokárdát – ami a forradalom jelképévé vált – kitűzzük a szívünk fölé. Tudjuk, hogy a színeknek szimbolikája is van. A piros jelképezi az erőt, a bátorságot, a fehér a hűséget, a tisztaságot, a zöld a reménységet.

Ez a három szín jelképezi a magyar történelmet, a magyar mentalitást és eszembe juttat három személyt. Egyikük az Alföldön született, de 1839-ben, 16 évesen Ostffyasszonyfán szerelemre lobbant a nála két évvel idősebb CsáfordiTóth Róza iránt. Sopronban katonának állt, gyenge fizikuma miatt azonban leszerelték. Petrovics, a későbbiekben Petőfi Sándor a költészetnek élt, 1848. március 15-én tüzes szónoklataival buzdította a forradalmárokat. Nemcsak szavakban volt erős, hanem életét is adta a szabadságért. Batthyány Lajos korábban léha életet élt külhonban, adósságokat halmozott fel, de visszatért hazájába és gazdálkodni kezdett, majd a felsőházi ellenzék vezére lett. A magyar történelem első felelős kormányának miniszterelnökévé nevezte ki a Habsburg-házi király. Megpróbált lavírozni a haza és a bécsi udvar között, amikor nem sikerült, lemondott. Koholt vádak alapján végezték ki október 6-án. Horváth Boldizsár szombathelyi polgári családból származott, jogot végzett, a város jegyzője volt. A szombathelyi 16 pont megfogalmazója és összeállítója túlélte a forradalmat. Bár bebörtönözték, a kiegyezés után az új felelős kormány igazságügy-minisztere lehetett.”

A beszéd további részében dr. Melega Miklós arról a kivételes összefogásról beszélt, ami 1848-ban áthatotta a társadalmat, a három jeles személyiség közül Petőfi a nép fia, Batthyány az arisztokrata, Horváth Boldizsár a polgár lépett szövetségbe. Ellentétben a párizsi és a bécsi forradalmakkal nálunk békésen zajlottak az események 1848 tavaszán. A reformkorban egyfajta érdekegyesítés zajlott. A forradalom elbukott, két nagyhatalom – az osztrákok és oroszok – tudták csak legyőzni seregeinket, de az új, modern magyar nemzet megszületését nem tudták megakadályozni. A kiegyezés után soha nem látott fejlődés vette kezdetét. „Megosztottság helyett, ma is tudnunk kellene összefogni, egyirányban mozdulni. Legyen béke, legyen szabadság és egyetértés!” – zárta mondandóját a szónok.

A megemlékezésen közreműködött a Szent Gotthárd Általános Iskola kórusa, valamint a Szentgotthárdi Arany János Általános Iskola tanulói.

A megemlékezések koszorúit az ünnepség után elhelyezték a Kossuth-domborműnél Szentgotthárd állami szervezeteinek, intézményeinek, valamint a civil szervezeteknek a képviselői.

Az ünnepséget a Szózat eléneklésével zárták.

Fotó: Bana Ferenc