Emlékműavatás Farkasfán

A farkasfai származású Németh Imre kezdeményezte az emlékmű-állítást még több mint két évvel ezelőtt. Nagy összegű felajánlást is tett a megvalósításhoz, amit Szentgotthárd Város Önkormányzata és Huszár Gábor polgármester is támogatott, szintén jelentős összeggel. A kezdetben könyvkiadást is tartalmazó projekt azonban nem tudott teljes egészében megvalósulni, az emlékmű állításáról azonban nem mondtak le a kezdeményezők. Farkasfán még sokan élnek az egykori áldozatok leszármazottai közül, és magánszemélyek is támogatták felajánlásokkal a tervet. Fontos feladat volt az áldozatok nevének hitelt érdemlő összegyűjtése, és erre Borbély Sándor vállalkozott egykori farkasfaiként és a Szentgotthárdi Honismereti Klub tagjaként. Az emlékmű elkészítésére Kollár Csaba vállalkozóval kötöttek szerződést.

Az ünnepségen részt vett dr. Székely János megyés püspök, Bodorkós Imre plébános és Kissné Köles Erika szlovén parlamenti szószóló is. Az avatáson a nagy számú helybeli és oda látogató közönséget Huszár Gábor polgármester köszöntötte. Elmondta, hogy ő személyesen, és az önkormányzat is szívesen csatlakozott e nemes kezdeményezéshez. Kiemelte, hogy fontos megemlékezni az áldozatokról, s az emlékműnél leróni kegyeletünket az áldozatok előtt. Egyúttal megköszönte a sok felajánlást, Kollár Csaba kivitelező munkáját, ami által megvalósulhatott a farkasfai áldozatok emlékműve. Külön megemlítette a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkárságának nagyvonalú támogatását, amit a Bethlen Gábor Alapkezelő közreműködésével juttatott el a Közalapítvány számlájára.

Németh Imre a kezdeményezők nevében köszöntötte a résztvevőket, s ő is köszönetet mondott a támogatóknak a felajánlásokért.

Az egykori eseményekről történeti áttekintést Borbély Sándor adott, aki kutatóként összegyűjtötte és levéltári kutatások alkalmával kiegészítette, ellenőrizte az áldozatok nevét. Elmondta, hogy a világháború után Farkasfa ismert csempészhely volt a szomszédos Jugoszlávia felé. 1949-ig nem építették ki a műszaki határzárat. Ezt a lehetőséget használták ki a falubeliek, elsősorban a fiatalok, akik segítették az országból való menekülést. Sokan itt próbálták elhagyni az országot, s ez a falu lakóinak segítségével sikerült is. De ugyanezt a határszakaszt használták ki azok is, akik kémfeladatokkal érkeztek. 1952-ben az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) megszállta a falut, és hosszú ideig tartó razziát tartott a környéken. 74 embert letartóztattak, Szombathelyen, majd Budapesten folytak a kihallgatások. A vádlottak ügyét 1953-ban öt csoportban tárgyalta a Budapesti Katonai Bíróság. 10 embert halálra ítéltek, illetve a kínzások következtében haltak meg. Sokan életfogytiglani, mások hosszú börtönbüntetést kaptak. Farkasfai áldozatok mellett három felsőszölnöki születésű, szlovén nemzetiségű áldozat neve is szerepel az emléktáblán.

1950-ben megkezdődött a megbízhatatlannak tartott személyek kitelepítése a határsávból, illetve a kulákok kitelepítése a Hortobágy környéki tanyákra. Ez Farkasfán két időpontban történt. 1950. június 23-án Kónya tanyára 3 családot (8fő), 1952. május 28-án Tiszaszentimrére 2 családot (11 fő) telepítettek ki. A kényszer-munkatáborok 1953 nyarán történt bezárása után sem térhettek haza a kitelepítettek, máshol jelöltek ki számukra lakóhelyet. 1956 után térhettek csak haza.

Farkasfán 1956. október 28-án történtek forradalmi események. Tóth Gyulát 6 hónap kistarcsai internálás után 8 hónapra börtönbe zárták Márianosztrán. Düh Jánosra 9 és fél havi elzárás várt, Németh Imrét izgatás vádjával 8 havi börtönre ítélték. Gergen György tanító izgatás vádjával

fél évet töltött előzetesben, majd áthelyezték. A forradalom leverése után többen az egykori Jugoszláviába emigráltak.

Borbély Sándor másfél éves kutatása eredményeképpen 66 fő neve került fel az emléktáblára. Valamennyien a kommunizmus farkasfai áldozatai voltak. Huszár Gábor polgármester és Vörös Gábor, a farkasfai részönkormányzat vezetője leplezte le az emlékművet.

Az emlékművet dr. Székely János megyés püspök és Bodorkós Imre plébános szentelte fel. Székely János beszédében hangsúlyozta, hogy fontos dolga az utókornak megemlékezni az áldozatokról. Fontos felidézni a kommunizmus idején elkövetett bűnöket, s az áldozatoknak emléket állítani. Fontosnak tartja, hogy az emlékezők, a túlélők, az utódok megnyugvást találjanak az emlékezésben. Az ünnepség utolsó aktusaként közösen felszentelték a kommunizmus farkasfai áldozatainak emlékművét. Az ünnepséget keretbe foglalta a magyar Himnusz és a Boldogasszony Anyánk kezdetű katolikus népének közös eléneklése.

Az érdeklődők végül koszorúval, virággal, mécsesgyújtással rótták le kegyeletüket az áldozatok emléke előtt.