Gondolatok a Víz Világnapjához

Nekünk, szerencséseknek, akik fejlett társadalmakban élhetünk, a tiszta víz a valóságban is mindig rendelkezésre álló lételem. Felfoghatatlan és kicsit sajnálkozva nézzük, olvassuk azokat a híreket, információkat, amelyek a vízért naponta kilométereket megtevő nőkről szólnak vagy olyan gyerekeket látunk, akik láthatóan nem tisztított vizet isznak. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2023. évben megjelent, a globális vízhelyzet elemzéséről szóló jelentésében azt olvashatjuk, hogy a tiszta víz kiváltsága a világ lakosság 75 százalékának adatik meg nap, mint nap.

A jelentés szerint a globális vízfogyasztás évente körülbelül 1 százalékkal nőtt az elmúlt négy évtizedben és a vízfelhasználás nagysága és sebessége a következő évtizedekben folyamatosan fokozódik. Ennek egyik fő oka a népességnövekedés, ami talán nem is lenne akkora probléma, ha a vízhez kapcsolódó tevékenységeinket nem hatnák át a pazarló fogyasztói szokások, amely által az emberiség vízfogyasztása drasztikusan megnőtt.

Egy évszázaddal ezelőtt a Földön élő emberek édesvízfogyasztása alig hatoda volt, mint napjainkban. Ez a tendencia már önmagában elég lenne a vízkészlet túlhasználására, azonban hatása exponenciális. A növekvő népesség élelmezéséhez a mezőgazdaságnak (amely szektor eddig is az édesvízkészlet 70%-t használja fel) is egyre több vízre van szüksége. Az összefüggések hatása kiszámtható, hisz az édesvízből globális szinten egyre kevesebb áll rendelkezésünkre. Nem csoda, ha az említett jelentés egy nemzetközi vízválság kialakulását prognosztizálja.

Megtanultuk, hogy a víz az emberek, álljatok és növények létének alapvető tényezője és egyben elengedhetetlen a gazdaság számára. Védelme és a vele való gazdálkodás túlmutat az országhatárokon.

A víz nem csak kereskedelmi termék, hanem a közjavak egyike is, olyan, korlátozottan rendelkezésre álló forrás, amely védelemre szorul, és amelyet fenntartható módon kell felhasználni, mind a minőség, mind a mennyiség tekintetében. A körforgásos gazdaságra való szükséges átállás hangsúlyozása érdekében a számos ország döntéshozói fóruma támogatja a víz mezőgazdasági öntözésre való újrafelhasználásának előmozdítására (öntőző csatornák és tározók kialakítására) irányuló terveket.

Látható, hogy előremutató tervek és elképzelések már születőben vannak, azonban számos negatív hatással kell még megbírkózni. Ezek közül az egyik leglátványosabb a szennyezés témaköre. Legyen szó ipari szennyezésről (lásd korábbi Rába habzás) vagy “csak” a Tiszát érintő, tonnaszám érkező műanyag hulladékról, az eredendő szennyeződés okozója az emberi hanyagság és a felelőtlenség. Ha távolabbra tekintünk, akkor a tengerekbe és óceánokba jutott szárazföldi forrású szennyezésekből kialakult óriási lebegő szemétszigeteket láthatunk.

Ezen, valljuk be nem túl szívderítő jelenségek ellen mi magunk, a saját életterünkben élve is felléphetünk. Az egyéni szinten meghozott, tudatos és fenntartható vízhasználatra vonatkozó döntéseink homokszemnek tűnhetnek a sivatag tengerében, azonban lehetőségét adnak ezen pozitív minták gyermekeinknek történő megmutatására és átadására egyaránt. A mindennapi életünk során alkalmazandó és ajánlott víztakarékos formák ismertetése és bemutatása lehet már a könyökünkön jönnek ki, illetve mondhatjuk szarkasztikusan, hogy “már a csapból is ez folyik”, azonban ne felejtsük el, hogy “a Földet nem apáinktól örököltük, hanem unokáinktól kaptuk kölcsön”.

Tegyünk aktívan édesvízkészletünk megőrzésért, életformánk fenntartásáért!

Forrás: ksh.hu / euparl.europa.eu / novekedes.hu / forsense.hu / vizeink.hu / un.org