Hirnök Józsefre emlékezünk (1957-2024)

1957-ben Szentgotthárdon született, ám Szakonyfaluban nevelkedett, apai ágon magyar, anyai ágon szlovén felmenői voltak, így a szlovén nyelvet is otthon sajátította el. Kitanulta a gépi forgácsoló szakmát, munka mellett érettségizett, majd elhelyezkedett a Szentgotthárdi Kulturális Központban, mint nemzetiségi előadó. Feladatköréhez tartozott a nemzetiségi kulturális csoportok munkájának koordinálása és a kétoldalú szlovén-magyar kapcsolatok kiépítése, az akkor még Jugoszláviához tartozó Szlovéniával. 1980-ban felvették a Szombathelyi Berzsenyi Dániel Főiskola tanító szakára és ezzel párhuzamosan a Ljubljanai Tudományegyetem bölcsészkarára is, az egyetemen néprajzkutató és szociológia szakon szerzett diplomát.

A rendszerváltást követően meghatározó szerepe volt a Magyarországi Szlovének Szövetségének megalapításában, amelynek egészen 2019-ig elnöke is volt. Egyik kezdeményezője volt, az egykori Selyemgyár óvodájának helyén, 1998-ban létrehozott Szlovén Információs és Kulturális központ kialakításában. Hirnök József nemzetiségi vezetőként a szlovén közösség megtartását a nyelv és a kultúra ápolását is szívügyének tekintette. Elköteleződését az is mutatja, hogy a magyar mellé felvette a szlovén állampolgárságot. Szentgotthárdon, a 22 évvel ezelőtt létrejött, és azóta évente megrendezett szlovén-magyar Nemzetközi Művésztelepnek is ő volt az egyik megálmodója.

Több évtizedes munkáját itthon és Szlovéniában is kitüntetésekkel ismerték el, 2022-ben, nyugállományba vonulása előtt a Magyar Állam Nemzetiségekért Díjjal tüntette ki.

Önkormányzati képviselőként sokat tett a városért, elsősorban a nemzetközi kapcsolatok ápolása terén. Az ő munkásságának is köszönhető a tengerparti Izola városával megkötött testvérvárosi szerződés.

Hirnök Józsefet a Magyarországi Szlovének Szövetsége saját halottjának tekinti.