Idősek az idősekért díjat kapott Szepesiné Fuisz Erika

Szepesiné Fuisz Erika Rábafüzesen született, az akkor még önálló kis faluban jegyezte el magát a kultúra szeretetével. Nem kellett hosszasan gondolkodnia, hogy kimondja: talán Gaál Ferusz József (a Szombathelyi Művelődési és Sportház későbbi, legendás igazgatója, a Savaria Történelmi Karnevál kitalálója) és felesége volt az, aki a hatvanas években nagy hatást gyakorolt rá, és elindította a közösségi élet és a kultúra ösvényein. Gaál Ferusz József néptánccsoportot, színjátszó kört szervezett az alig 450 lelkes kis faluban, Erika már általános iskolában verseket mondott, táncolt és a színjátszó körnek is tagja volt. Rábafüzesről a Vörösmarty gimnáziumba vezetett az útja és szinte magától értetődött, hogy a Szombathelyi Tanárképző Főiskolán népművelő-könyvtár szakos diplomát szerzett. Az utolsó félévet már a szakmában töltötte, a Szakmaközi Művelődési Házban volt gyakorlaton népművelőként, itt kezdett dolgozni 1967-től. Az akkori igazgatók, Müller Gyula, később Kovacsics Miklós, Standor Tibor mellett tanulta ki a szakma csínját-bínját. Könyvtár szakos végzettségét a Vörösmarty gimnáziumban kamatoztatta. Bauer Károly, korábbi polgármester hosszas rábeszélésére 1997-ben vállalta el a Művelődési Ház és Színház vezetését. Nyugdíjazásáig, 2005-ig vezette az intézményt. Mozgalmas időszak volt, ekkor találták ki és indították útjára a Szentgotthárdi Történelmi Napokat. 2001-ben egy nemzetközi történelmi konferencia szervezésével indult útjára a Történelmi Napok rendezvény, Tóth Ferenc, szentgotthárdi születésű történelem professzor segítségével. 2003-tól színesítették a programot hagyományőrző csoportok fellépésével és jelmezes felvonulással, valamint a Csata-futás kiírásával. A város lakóinak újdonság volt és nagyon szerették a „Karácsony határok nélkül” című téli évvégi programokat. Alkalmanként neves sztár vendégeket tudtak meghívni, de a város közművelődést színesítették a helyi művészeti csoportok fellépései és a civil szervezetek. A zalaegerszegi színház gyermekeknek és felnőtteknek szóló előadásait is többször láthatták a szentgotthárdiak.

Szepesiné Fuisz Erika nagy nyereségnek tartja, hogy 1997-ben sikerült rávenni Rápli Róbertet a Zeneiskola tanárát, aki Szombathelyről járt vissza a városba tanítani, hogy  legyen a Szentgotthárdi Városi Fúvószenekar karnagya. (A szétesés és megszűnés veszélye fenyegette az együttest.)

Aki közösségi embernek született, azt nehéz lenne úgy elképzelni, hogy bezárkózik a négy fal közé. Erika nyugdíjazása után „bejelentkezett” két énekkarba (Szentgotthárdi Vegyeskar, Szivárvány Kórus), már korábban is szeretett volna énekelni, de nem volt rá ideje. Csatlakozott a Nyugdíjas Pedagógusok és Barátaik Egyesülethez, tagja az egyesület színjátszó körének, megyei és országos rendezvényeken szerepelnek. Tíz éve a Gotthárd TV Idősek Magazinjának rovatvezetője. Vers- és prózamondó versenyek szinte állandó zsűritagja.  A Móra Ferenc Könyvtár keretében működő Honismereti Klub is számíthat a munkájára.

Szinte alig lehet felsorolni, mi mindent tesz a városért és a környezetében élőkért, fia, lánya és unokái is biztosan számíthatnak rá. Olvas, naponta 5-6 kilométert gyalogol az Apátistvánfalva felé vezető úton.

Szepesiné Fuisz Erika közelében óhatatlanul jól érzi magát az ember, derűje, életszeretete átsüt az éveken.

Honnan ered? Megfejthetetlen.

Azt mesélte, ő mindig kéri a nyugdíjasokat, keljenek föl a fotelből, szakadjanak el a tévés sorozatoktól, jöjjenek el a rendezvényekre, keressenek társaságot, mert azok sokkal érdekesebbek, mint a hidegen villogó varázsdoboz a szobában.