Megszépült Málcsi néni nyughelye

A rábakethelyi katolikus egyházközség minden hónap közepén közös imával emlékezik meg Boldog Brenner Jánosról, a közösség által egyszerűen csak János atyaként emlegetett egykori rábakethelyi káplánról. A vértanú papról, halálának körülményeiről évtizedekig csak suttogva lehetett beszélni vagy még úgy sem. A némaság falán az 1990-es évek elején megjelent tényfeltáró írások már megpróbáltak átlépni, de az igazi áttörést a múlt évben megjelent, az ötvenes évek szellemi és fizikai terror által átitatott mindennapjaiba is bepillantást engedő „Legyetek szeretettel" című drámasorozat hozta meg. Sok családban hetekig téma volt a filmben látott élettörténet és az azt körülvevő félelem időszaka. A film hatására megelevenedő személyek sorsa érdekelni kezdte a szentgotthárdiakat. Tudjuk hol nyugszik Dr. Kozma Ferenc plébános, ismerjük Boldog Brenner János nyughelyét. De hol pihen a filmben is megjelentetett, a két pap mindennapi életét ismerő és segítő Tauszer Amália, azaz Málcsi néni? Ez a kérdés foglalkoztatta a rábakethelyi hívek közül Parrag Ilonát is, aki úgy gondolta méltó módon kell(ene) a házvezetőnőről is megemlékezni.
A ma élők közül még gyermekként sokan ismerték a mindig jól öltözött, kedves, de határozott jellemű egykori apácát, viszont arról, hogy a sírhelye hol található szinte senki nem tudott felvilágosítást adni. A misék utáni kérdezősködés már-már nyomozásba váltott, amikor is Rózsika néni (Kozóné Peyerl Rozália) segítségével sikerült kideríteni Málcsi néni nyughelyét. Látva, hogy a rábakethelyi sírt az utóbbi pár évben nem nagyon gondozta senki, Ilona asszony eldöntötte, hogy Ő bizony ezen változtatni fog és a sírt, kicsit magáénak is érezve, meg fogja tisztítani az évek alatt rárakódott mindenféle szennyeződéstől. Először, a más területen jól működő ecetes víz és kefe párosítással próbálkoztak Lilla lányával, de be kellett látniuk, hogy ez a módszer cseppet sem hatékony és ide modern eszközök segítségére lesz szükség. Eközben a vasárnapi misék alkalmával több egyházközségi tag is kíváncsian kérdezte a sírhely körüli fejlemények alakulását. Ilona asszony, megtalálva az erre szakosodott szakembert, örömmel újságolta az érdeklődőknek a változásokat. A korábban is érdeklődők, jó és segítő szándékuktól vezérelve felajánlották, hogy szívesen járulnának hozzá a tisztítás költségeihez. A sír tisztítása a nyár folyamán történt meg, ami a kövekre rakódott moha és egyéb szennyeződések eltávolításán túl, a síron lévő feliratok felújítását is magába foglalta. Jól lehet, Málcsi néni neve nem található a sírkövön, de a tisztítás után, a IV. stáció közelében található síron már jól láthatóan olvasható „Itt nyugszik Tauszer Ferenc és Családja".
A sír megtisztítása és a feliratok felújítása mellett apró, fehér zúzalékkövet kapott a nyughely felső része, illetve a megjavított törött mécsestartó mellé egy nagy csokor napvirágot ültetett a sírhely önkéntes gondozója. A sírhely teljeskörű megújulásával kapcsolatban maradt még teendő, hisz a rövidebb szegélykövön jól látható az időjárás okozta erózió. A további állagromlást lassítandó a sírkő és a szegélykövek vízlepergető réteget kaptak, azonban ez nem helyettesíti a már említett szegélykő javítását.
A történet végén a köszönet hangján kell megemlítenünk azokat, akik anyagilag járultak hozzá a sír felújításához:
Kozóné Peyerl Rozália, Mesics Imréné (sz.: Cséve Borbála), Mikos Károlyné (sz.: Sebők Mária),
Németh Imréné (sz.: Vari Zsuzsanna), Rózsás Miklósné (sz.: Horváth Mária), Serfecz Lászkóné (sz.: Németh Klára), Virág Józsefné (sz.: Mikos Borbála), valamint Parrag Ilona Mária, a sír felújításának kezdeményezője.
Köszönet illeti továbbá a Kultport-a Alapítványt a hivatalos ügyek intézéséért, a szervezésért és a sírhely felújítás lebonyolításához nyújtott segítségéért.