Szentgotthárdi vendéglátás: ikonikus vendéglők, kocsmák, cukrászdák emléke

Horváth Tiborné könyvtárvezető üdvözölte a megjelenteket a kiállítás megnyitóján, majd Huszár Gábor vette át a szót. Elmondta, hogy a Honismereti Klub aktív munkájának köszönhetően 2016 óta rendszeresen vannak tematikus kiállítások, az elsőt „Értékek egykor és ma" címmel rendezték meg. 2017-ben a ciszter emlékekről készült tárlat, a következő évben Szentgotthárd kisiparát és kiskereskedelmét, 2019-ben a város egészségügyét, 2020-ban a helyi sportéletet, 2021-ben a szentgotthárdi értéktárat, 2022-ben pedig a tűzoltók történetét mutatták be. Tavaly Város született címmel készült kiállítás, amelynek aktualitását az adta, hogy 840 éve alapították a települést, és 40 éve kapta meg a városi rangot. Az idei tárlatot megelőzte egy tavalyi városi séta a korábbi és mai vendéglátóhelyeken, a MURABA ETT és a Honismereti Klub szervezésében, amely nagy sikert aratott. Az ikonikus szentgotthárdi vendéglátóhelyek „bejárása" során vetődött fel a kiállítás gondolata.

A polgármester személyes emlékeit is idézte." - Nagyon vártam ezt a kiállítást. Évek óta motoszkált a fejemben, hogy a régi kocsmákat be kellene mutatni. Sokan tudják, hogy nagypapám testvéréé volt a körmendi Halászcsárda. Kisgyermekként sokszor hallgattam a papát, aki rengeteget mesélt erről az egységről és a szentgotthárdi vendéglátóhelyekről is, hiszen ő - mint kórházgondnok - hetente többször járt ide. Később apám történeteit és anekdotáit hallgattam, aki Szentgotthárdon tanított. Én hiszem és vallom, hogy egy településen a vendéglátó egységek - mindegy, hogy azt tiszti kaszinónak, restaurantnak vagy kocsmának hívjuk - nagyon fontosok voltak, hiszen az információk is ott cseréltek gazdát."

Hetényi Miklós megnyitó beszédében azt hangsúlyozta, hogy a vendéglátóhelyek egykor közösségi terek voltak, mostanra ez azért megváltozott. - Nem biztos, hogy jó irányba mentek a dolgok. Régen nem volt tévé, mobiltelefon. Beszélgettek az emberek, ehhez a különböző vendéglátóegységek remek helyszínnek bizonyultak. Ha végig nézzük a tablókat, egyből kiderül, hogy nagy feltáró munka előzte meg a kiállítást, amely az 1890-es évektől napjainkig

mutatja be a város éttermeit, kocsmáit, cukrászdáit, kávéházait. Látható az is, hogy Szentgotthárd a vendéglátást tekintve is gazdag múlttal rendelkezik - hangzott el.

A kiállítás gerincét tablók adják, amelyekből megtudható: az 1940-es évek végéig a város vendéglátását magánkézben lévő vendéglők, kocsmák nyújtották. 1964-ben tizennyolc, 1975-ben tizenhét vendéglátó egység működött. Ebben az időben az egységeket az ÁFÉSZ, a Vas Megyei Vendéglátóipari Vállalat és az Utasellátó Vállalat működtette.

A tárlat nem törekszik a teljességre: egyrészt hiányoznak a megbízható források, amelyek alapján bemutatható lenne az összes szentgotthárdi vendéglátóhely, cukrászda, étterem, ugyanakkor a helyszűke miatt is válogatniuk kellett a kiállítás rendezőinek. Az almanachok, monográfiák, újságok, képeslapok, adatbázisok forrásai mellett a szervezők megkeresték a múltbeli és jelenlegi üzemeltetőket, tulajdonosokat, utódokat is, hogy minél hitelesebb információval szolgálhassanak a nagyközönségnek. A régi fotók mellett a ma még álló épületek képét is bemutatják, a vitrinekben pedig szentgotthárdi vendéglátóhelyekről származó tárgyakat, naplókat, emlékkönyveket helyeztek el.

Az egyik tablón szó esik Szentgotthárd négy legrégebbi vendéglőjéről is, ezek a településre bejövő négy főútvonal mentén álltak. A szekérrel érkező fáradt utazók megpihenhettek az egykori északi Nagykolomposban, a déli Makk 7-esben, a nyugati Zöldfa és a keleti Korona vendéglőben.

A város és térsége legöregebb, és ma is működő vendéglője a Zöldfa Söröző és Pizzéria étterem. A Széchenyi utca és József Attila utca sarkán álló egységet Tulipán vendéglő néven 1914-ben Schaberl János vette át. Ettől kezdve Schaberl vendéglőnek, később Zöldfa halászcsárdának hívták.