Újabb szentgotthárdi sírhelyek váltak a Nemzeti sírkert részévé

Már korábban védettséget kapott a temetőkápolnában örök nyugalomra helyezett Matthias Güsner és Kaspar Schrezenmayer laikus fráter, illetve a régi temetőben Tánczos Tibor színész sírhelye.

A legújabb védett sírokban nyugvó személyekről részletesebben itt olvashatnak:

Hét ciszter szerzetes:

Majtényi Erik Gyula (1894 – 1930)

1913-ban lépett be a rendbe, 1919-ben szentelték pappá. 11 éven keresztül működött a tanári pályán, munkásságának színhelye a bajai Katolikus Főgimnázium volt. Betegsége miatt nyugdíjazták, Szentgotthárdon halt meg 36 évesen.

Unger Roman Mihály (Hegyeshalom, 1845 – Szentgotthárd, 1931)

1867-tól ciszterci szerzetes, 1872-től áldozópap. A tanári pályán 14 évet töltött el, a pécsi ciszterci Nagy Lajos Gimnáziumban német nyelvet és irodalmat tanított. Tagja volt a filológiai társaságnak és az országos középiskolai tanáregyletnek. 24 éven át lelkészként, majd 13 évig különböző rendi hivatalokban szolgált. Nyugdíjas éveit Szentgotthárdon töltötte.

Kassuba Domonkos (1851-1931)

Gyöngyösön született, 1868-ban lépett be a ciszter rendbe, 1874-ben szentelték áldozópappá. 1874 és 1879 között főgimnáziumi tanár volt Pécsett, 1879 és 1892 között pedig Egerben. 1892 óta szintén Egerben volt perjel és főgimnáziumi igazgató. Tanítványai között olyan személyeket találunk, mint például Négyesy László, irodalomtörténész, akinek szemináriumai a magyar irodalmi élet meghatározó alakjait ösztönözte írásra (pl.: Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Babits Mihály).

Szentgotthárdon alperjelként figyelte és regisztrálta naponta a meteorológiai jelenségeket. Sok éves megfigyelései alapul szolgáltak ahhoz a felismeréshez, hogy Szentgotthárd klimatikusan is alkalmas egy tüdőgyógyászati intézmény létesítésére.

Szántó (Szeitl) Kamill Ferenc (Vác, 1860 – Szentgotthárd, 1932)

1877-ben lépett be a rendbe, 1883-ban szentelték pappá. Életpályája összefonódik a pécsi nagy Lajos Katolikus Gimnázium történetével, amely 42 évnyi tanári munkálkodásának fő helyszíne volt. Fő szaktárgyai (latin és görög nyelv és irodalom) mellett gyorsírást is tanított. Tagja volt a budapesti filológiai és magyar pedagógiai társaságnak. 1927-es nyugdíjazása után került Szentgotthárdra.

Berger Máté dr. (1855-1935)

Rendeken született, 1873-ban lett a ciszter rend tagja, 1880-ban szentelték áldozópappá. 1879 és 1886 között az egri főgimnázium tanára volt, 1886 és 1892 között a székesfehérvári főgimnáziumban tanított. Szentgotthárdon 1892 és 1907 között szolgált lelkészként, majd – miután 1907 és 1918 között Hercegfalván lelkészi munkát végzett – 1918-tól haláláig Szentgotthárdon élt. A szegény tanulókat támogató segítőegyesület alapító tagja volt.

A bölcsészet aranydoktora, a német nyelv és irodalom középiskolai tanáraként a ciszter rend iskoláiban értékes munkát végzett az ifjúság oktatása, nevelése terén.

Saád Henrik (1861-1943)

Egerben született, 1878-ban lépett be a ciszter rendbe, 1884-ben szentelték áldozópappá.  1883 és 1889 között a bajai főgimnázium tanára volt, 1889-től pedig Egerben. 1902. június 16-án a nagyteveli plébánia kegyura lelkésszé nevezte ki. Később plébános volt Nagytevelen, Veszprém megyében. Szentgotthárdon jószágkormányzó volt 1909 és 1915 között. Visszatért tanítani Bajára 1916 és 1927 között, 1927 és 29 között alperjel volt Egerben, majd irodaigazgató Zircen. 1931-től haláláig szentgotthárdi alperjel volt. 1943-ban Szentgotthárdon halt meg.

A klasszikus, művészi zene rajongója volt, egyik alapítója volt a bajai Liszt Ferenc Egyesületnek. Foglalkozott műfordításokkal és szövegírással is (Szent Mór-Kantáta, Szent Mór pécsi püspök somogyvári karácsonya c. oratórium, Krisztus Király-Kantáta – ennek bemutatását nem érhette meg.)

Légár Hugó Gusztáv dr. (Kaposvár?, 1861 – Szentgotthárd, 1944)

A Kaposvári Állami Gimnáziumban tanult, majd belépett a ciszterci rendbe. Rendi munkásságát 1887-ben áldozópapként és hittanárként kezdte a pécsi ciszterci Nagy Lajos Gimnáziumban. Tanítványa volt pl. Babits Mihály. Tagja lett a Szent István Társulatnak. 1916-ban a rendfőnök Előszállásra helyezte, ahol plébánosi hivatala mellett kerületi tanfelügyelő feladatokat is ellátott Fejér megyében. Résztvevője volt az 1924-ben a Székesfehérváron tartott megyei zsinatnak. 1938-tól nyugdíjas éveit töltötte Szentgotthárdon.

Hambek Alajos:

1825. május 19-én született Szentgotthárdon. Szülei Hambek János és Szakacsics Katalin római katolikus vallásúak voltak. Tanulmányait előbb Pápán és Szombathelyen végezte, majd 1846-ban lett a bécsi egyetem hallgatója. Két év múlva 1848 őszén bekapcsolódott a Bécsben zajló forradalmi megmozdulásokba, hamarosan az Aula (egyetemisták zászlóalja) századosa lett. Hazaszeretete arra késztette, hogy csatlakozzon a Vasvármegyei önkéntes nemzetőr zászlóaljhoz, melynek november 11-én már hadnagya volt. Hambek Alajos azon elszántak közé tartozott, aki önként, hazaszeretetből jelentkezett a forradalomba,  kötelességének érezte hazáját fegyverrel védeni, nem anyagi ellenszolgáltatásért.

Az önkéntesek száma a mi környékünkön kevés volt. Szent-Gotthárdról a korábbi iratok alapján nem is ismerünk mást, aki így cselekedett.

1848 őszén két zászlóaljat kellett megyénkben toborozni és felszerelni.

A 44. zászlóalj Szombathelyen, a 45. Sárváron szerveződött. Ez utóbbihoz került századosként. 1849. januártól a felső-dunai, májustól a belőle kivált Kmety György vezette hadosztályban harcolt, míg Borosjenőnél letették a fegyvert. Borosjenő Világostól nem messze, észak-északnyugati irányban található. Itt tette le a fegyvert és került az ellenség kezére. Fogolyként az osztrákok besorozták a 17. gyalogezredhez közlegénynek, ahol közel 4 és fél évig kellett katonai szolgálatot teljesítenie, míg szülővárosa 500 forintért 1853 decemberében megváltotta szabadságát.

Hazajövetele után élete nyugodtabb mederben folytatódott. Közigazgatási pályán előbb szolgabíróként, 1871-től pedig járásbíróként tevékenykedett. Az 1856-ban alakult „Elizabeth Krankenhaus Verein” Egyesület tagja lett.

Megnősült, feleségével, Szakatsits Máriaval – aki a helyi Nőegylet aktív tagja, 1895. és 1900. között pedig elnöke volt –, a Kossuth L. u.2. szám alatt laktak. Gyermekeik Hambek Gyula (1863–1914) és Hambek Mária (özv. Dömötör Antalné) voltak.         

1871-ben egyik alapítója, később 15 éven át nagyra becsült elnöke volt a Szent-Gotthárdi Takarékpénztár RT-nek. 1886-ban nyugdíjaztatta magát, de utána is tevékeny maradt. 1892 januárjában alakult meg Széll Kálmán pártjának, a Szabadelvű pártnak helyi szervezete, melynek első elnökéül Hambek Alajost választották.

1903. december 31-től elnöke lett a már 60 éve működő helyi olvasó egyletnek, melynek vezetője mindig csak a város legnagyobb tiszteletet, tekintélyt érdemlő lakosa lehetett.

Aktív közéleti tevékenységét a megyében is folytatta, pártoló tagja volt a Vas megyei Régészeti Egyletnek és a kezdetektől tagja a Vasvár megyei Honvéd Egyletnek.

1899. március 15-én megtartották Szentgotthárdon a forradalom és szabadságharc 50. évfordulóját, ahol a közel 73 éves Hambek Alajos is helyet foglalt az emelvényen, a díszvendégek között. Amikor az ő méltatására került sor mindenki felállt és szűnni nem akaró tapssal köszöntötte az idős honvéd századost, akkora közmegbecsülésnek örvendett.

Hambek Alajos hosszú, tevékeny élete több mint 81 évesen 1906. november 28-án, szívszélütés következtében ért véget. A Temetőkápolna előtti régi temetőben pihent, ahova felesége 5 évvel később, 1911-ben követte. Amikor a temetőt 1950-ben megszüntették, sírjuk átkerült mostani helyére, a B2-es szektorba, a díszsor jobb oldalának elejére. A magas síremlék már a bejárattól jól látszik, tekintélyt parancsoló méretével emlékeztet bennünket az 1848/49-es forradalom és szabadságharc hős századosára, aki igazán önkéntesként vett részt a harcokban.

Szüts / Szücs Iván:

Baracskai Szüts /Szücs Iván őrnagy, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc tisztje 1825-ben született Zalaegerszegen. Felesége révén került Szentgotthárdra, ahol ügyvédként dolgozott.

Tisztázandó a családneve. A sírkövén a Szücs, a család és a bank gyászjelentésén, ill. a katolikus halotti anyakönyvben a Szüts vezetéknév szerepel, ezért vélelmezzük, hogy az utóbbi a pontos.

85 évesen, 1905. június 26-án érte a halál, itt temették el Szentgotthárdon. A halála után nem sokkal a város állíttatta a szép fekete márvány síremléket. Egy fél emberöltő után sírja átkerült az új temetőbe, ahol ma is megtalálható.

A légió őrnagyának volt 7000 ívnyi iratanyaga, mert az 1867-es feloszlásuk után rábízták, dolgozza fel a történetüket. Jelzete OL Kossuth – gyűjtemény S/Z II. 771 sz.. Sajnos 1945-ben elpusztult a tárolt anyag jelentős része.

Életéről nagyon keveset tudunk, nem maradt fent jelentős dokumentáció szentgotthárdi éveiről, azonban a hazáért tett szolgálatai elévülhetetlenek.

Gubicza Ákos:

Főiskolai hallgató volt, amikor „fölkelőként” életét adta a hazáért. Sajnos viszonylag keveset tudunk az életéről, annyi biztos, hogy felkelő volt, a Rongyos Gárda tagjaként harcolt a trianoni békeszerződés végrehajtása ellen. Ők érték el, hogy Sopronban és környékén népszavazást rendeltek el. 1921. augusztus 29-én Hohenbruggnál halt meg.

A most védettséget nyert sírokkal együtt már hat szentgotthárdi sírhely része a Nemzeti sírkertnek.

A felterjesztéshez szükséges indoklás összeállításában közreműködött Horváth Zsuzsanna, Talabér Lászlóné és Szép Renáta.