Dóczy József

Székesfehérváron, Doszlenben és Pozsonyban tanult, majd Székesfehérváron papneveldébe lépett Káplán lett Szenterzsébeten, Mucsiban, Mágoson, Pécsett, Mosgon, plébános Bölcskén. Ezután Batthyányi Antal grófnál nevelősködött. 1813-ban világi papságából Heiligenkreuzban lépett a ciszterci rendbe. Később Nagyfalván (Mogersdorf) lelkészkedett. 1835-től Szentgotthárdon tevékenykedett. Hitszónok, majd lelkész, 1839-től pedig perjel volt. 1843-ban Heiligenkreuzba ment alperjelnek és lelkipásztornak.1847-ben vonult nyugdíjba Szentgotthárdon. Munkásságát a következő művek jelzik: A szentföldi vándorló, az az Leeb Róbert ciszterci szerzetes utazása a szent földre. (1831, Esztergom és Pest.) Történetei és viszontagságai Szent Gotthárdnak (1932). Európa tekintete jelenvaló természeti, míveleti és kormányi állapotában. (Bécsben jelent meg 12 kötetben 1829 és 1931 között).
1856-ban Szentgotthárdon hunyt el, sírja a régi temető kápolnájában volt. Ma már nem ismert.