Kalász Elek dr.

1925-ben lépett be a ciszterci rendbe és 1930-ban áldozópappá szentelték. Ettől az évtől kezdve 1932-ig a Budapesti tudományegyetemen tanult, majd két évig gyakorló tanár volt Budapesten. Ezt követően két évig hitoktató lett. 1934-ben került Szentgotthárdra, ahol az apátsági uradalomnak jószágkormányzója és erdőfelügyelője lett. Szentgotthárdra kerülése előtt kutatta már az apátság történetét. 1932-ben jelent meg a mai napig is forrástémául szolgáló főműve: A szentgotthárdi apátság birtokviszonyai és a ciszterci gazdálkodás a középkorban. Szentgotthárdról 1937-ben a budapesti Szent Imre Gimnáziumba ment tanárnak, de közben a plébánián kisegítő-lelkészkedett két évig. 1942-től 48-ig a bajai lll. Béla, a székesfehérvári Szent István, és az egri Szent Bernát Gimnáziumban is két-két évet tanított. 1948-49-ben kisegítő lelkész, majd 49-50-ben kisszemináriumi tanár volt Egerben. 1950-61 között kutatómunkát végzett szülőhelyén, Tormaszentandráson és Egerben is. Főként rendjének történetével foglalkozott. A lll. Béla Bajai Gimnázium 1942/43 évi Évkönyvében jelent meg másik műve: Vázlatok a magyar földön 800 éves ciszterci rend múltjából címmel. 1961-től Pannonhalmán a szociális otthon lakója volt.
1974-ben Budapesten hunyt el.