Lipováczi Desits Gyula

1839-ben született Szentgotthárdon. 1869-ben itt, a szülőhelyén lett ügyvéd. 1874-ben a körjegyzőség vezetője. Ő is sokat fáradozott a gimnázium és a selyemgyár megvalósításáért. 1898-ban a közéletért végzett munkásságáért Ferenc József magyar nemességet, a Lipováczi nemesi előnevet és címert ajándékozta Desits Gyulának. 1903-ban tanácsosi címet kapott. Képviselő-testületi tagként, a szegénység felszámolása érdekében húszezer pengő értékű ház és földingatlant hagyott szülőfalujára, hogy azt népjóléti célokra fordítsák. 1904-ben halt meg Szentgotthárdon. Lakóházát a város lakói ma is Desits-háznak nevezik a József Attila utcában. Felesége, a svájci származású engweileni Eglow Matild 1909-ben tízezer pengőt adott az evangélikus templom területének megvételére, majd később még további jelentős összegekkel segítette a templom felszerelését. 1925-ben hunyt el.
Fiatalabb lányuk, Desits Zsófia, férje Dennevitzi Bülow Vilmos gróf volt, Münchenben tanult, festőakadémiát végzett. Szentpéterváron és Münchenben is volt kiállítása. 1929-ben halt meg Szentgotthárdon, férje, aki ugyancsak jelentős összeggel támogatta az építkezést, 1927-ben hunyt el.
Idősebb lányuk, Desits Valéria, dr. Vargha Gábor felesége lett. Pénzadományukkal ők is segítették az építkezést.
Az élet fintora, amire nem lehet büszke a múltunk, hogy a Desits család kriptája a régi temetőben fel lett számolva. Az 1950-es évek elején nem tartották érdemesnek az új (jelenlegi) temetőbe átvinni a hamvakat.