Mathiasz (Marót) Artúr

A Torontálmegyei Máriaföldön született. A középiskolát Szegeden végezte 1895-ben, majd Budapesten a Bölcsészkar hallgatója lett, és 1900-ban lett tanár Szentgotthárdon. 1912-tõl a Szentgotthárdi Reál Gimnázium igazgatói székébe került. Rendkívül sokrétû tevékenységet fejtett ki az iskolában és Szentgotthárdon is. Tagja volt a megyei törvényhatóságnak, és igazgatóválasztmányi tagja a megyei kultúregyesületnek.
Vezette Szentgotthárd Olvasóegyletét. A Dalosegyletnek 18 éven át karnagya, 30 évig pedig az elnöke volt. Megszervezte a tûzoltók zenekarát, amely a mai napig is mûködik. A gimnáziumban ifjúsági zenekart létesített. Rengeteget tett Gotthárd kultúrájának ápolásáért és kialakulásáért. 1925-ben az Õ rendezésével helyi és mûkedvelõ budapesti és külföldi elõadómuvészekkel közösen tartottak elõadásokat nyáron egy héten át. Nevét Mathiaszról Marótra magyarosította. 1900 és 1914 között Õ szerkesztette a Szent-Gotthárd címû lapot. 1935-ben vonult nyugdíjba. 1945-ben a háború után április 16-án 20 érettségire jelentkezõt az Õ irányításával érettségiztettek. 1956-ban halt meg, sírja a régi temetõben van. A város utcát nevezett el róla a Kethely és Zsida közti településrészen.