Schwartz Elemér, Lajos

A Lajta menti Bánság területén született. Kilenc éves korában Szentgotthárd szomszédságába, Nagyfalvára (Mogersdorf) költözött, ahová hamarosan a szülei is követték, és letelepedtek. Innen járt iskolába Szentgotthárdra. 1907-ben belépett a ciszterci rendbe, és Budapestre költözött tanulmányai folytatására. A Bemardinumban teológiát, a Tudományegyetemen német-latin tanári szakot végzett. 1914-ben bölcseleti doktorátust szerzett. 1935-ig középiskolai tanár volt. 1922-ben magántanári képesítést kapott német nyelvjárásból. A tudományegyetemen tanított.1934 - 36-ban a német és összehasonlító nyelvészet római katolikus tanára volt. 1936-tól 1948-ig mint rendes tanár adott elő német nyelvészetet és néprajzot. 1948-ban nyugdíjaztatással eltávolították az egyetemről. Egy év múlva Belgiumban telepedett le. 1950-től 1962-ben bekövetkezett haláláig a leuveni egyetemen a német nyelvjárással, a névtudományokkal, a szellemi néprajzzal, és karácsonynak a művészetben játszott szerepével foglalkozott. Megjelent művei: 1914-ben: A rábalapincs-közi nyelvjárás hangtana. 1923-ban: Bevezetés a hazai német nyelvjáráskutatásba. 1926-ban: A nyugatmagyarországi zsidó családnevek. 1930-ban: A pozsonyi jiddis hangtana. 1932-ben A nyugatmagyarországi német helységnevek, és: A német köznyelv és helyes kiejtése.1933-ban: Harc a nyugatmagyarországi német helységnevek körül.
NSZK-ban, Würzburgban hunyt el 1962-ben.