Múlt és jelen együtt parolázik a mai városképen

A templom és a kolostor - ahol ma az önkormányzati hivatal működik - előtti, mai nevén Széll Kálmán téren Papp Bálint a Muraba ET igazgatója köszöntötte a közönséget. Kiss Gábor azzal kezdte előadását, hogy most nem annyira a történelmi témákra - hiszen az épületek ideiglenesek, legfeljebb párszáz évig láthatók - a környezet állandó ezért inkább „a nagy egészre" - a település szerkezetére szeretne rávilágítani. A téren állt egykor a város legősibb épületegyüttese, ez tekinthető a városmagnak.
A település létrejöttét és további fejlődését hogyan határozták meg egyes korszakok, erre kereshetjük a válaszokat. Pozícióját sajátos földrajzi helyzete, két folyó a Rába és a Lapincs összefolyása és a Rába hordalékából lerakott homokpad mint stabil altalaj segítette. Itt lehetett átkelni a folyókon és több térség találkozási pontja lehetett (Alpokalja, a Rába-völgyi falvak, a Goričko).- Az útvonalak keletről nyugatra a Stájer részre, délről északra Grazból Bécs irányába vezettek. Ma is feltehetjük a kérdést, milyen volt az úthálózat és miért ilyen a mi időnkben?
A ciszterek szigorú regula szerint éltek és gazdálkodtak mindenütt, ahol megtelepedtek. Feltehetően Szentgotthárdon is zárt egység volt a kolostor területe, a falakon belül mindent maguk állítottak elő. A külső részeken majorságokat hoztak létre jobbágyokkal. Voltak-e lakosok a kolostor falain kívüli területen? Feltehetően igen, a kolostor és a Rába között, vagy attól délebbre, az akkori koroknak megfelelő házakban, a mára teljesen eltűnt házakban. Az évszázadok során a hajlékok építése követte a szakmai és építészeti stílusváltozásokat, a telekstruktúra és az utcák vonalvezetése azonban kialakította a házak mai ritmusát.
A séta az ősi térről a mai József Attila (hajdan Hosszú, majd Desits Gyula) utcába vezetett. Szentgotthárdra ez az út vezetett. A régi térképeken a mai Kossuth Lajos út Körmend felé tartott (az út neve egyidőben Körmendi út is volt). A Rábán először a jobb partján, majd a bal parton is malmok épültek. A végvári időkben palánk vette körül a települést, ezen belül sűrűsödtek az épületek. Miután a ciszterciek visszaszerezték szentgotthárdi birtokaikat, ez a térszerkezetre is hatott, a barokk építkezések megalapozták a mai főteret. A mai Zöldfa környékén állt a városok szélén tipikusan megtelepedett egykori vendéglő a két főbb utca találkozásánál, eddig tartott a történelmi belváros, míg másik végét a mentőállomásnál kell keresni
A városkép nagy átalakulását, a városiasodást előbb a 19. századi polgárosodás, majd a vasút megjelenése és a Hunyadi úti iparososodás hozta el. A század második felétől megnőtt a lakosság száma iparosok, kereskedők jelentek meg, üzletek nyíltak, már emeletes házak is megjelentek. A Fő tér záródott a város terjeszkedett. A Deák utca egy valószínűsíthető téglagyári gödör helyén épült ki helyet adva az új középületeknek, míg a Hunyadi és a vasút között megjelent az első tervezett utcahálózat.
A 19 századi nagy fellendülés után a 20 században a két világháború megakasztotta a település fejlődését. Trianon után Szentgotthárd vonzáskörzetének legalább felét elveszítette. A 30-as években megépített 8-as számú fő közlekedési útvonal, elkerülte Szentgotthárdot, Rábafüzesnél érte el az országhatárt. A határok záródása, a Budapest központúság nem tett jót a településnek újabb fellendülése a 70-es évektől megvalósult célzott beruházásokkal indult el. Az emeletes házsorok építésekor sok minden felmorzsolódott, eltűnt a korábbi épített környezetből, ugyanakkor sok családnak komfortosabb megélhetést jobb körülményeket is teremtett. A Fő tér déli vége, amit korábban a Krányecz-ház zárt le "valahogy elfolyt" kitolódott, és ma a Hármashatár a maga korában nívódíjas épülete fejezi be, északon pedig a gimnázium, de mint a tér lezárása, mind a Rába felőli megérkezés térileg máig megoldatlan. A régi városra már nem emlékeztetnek az eltűnt kis közök, sikátorok, például az orvosi rendelő építésekor szinte egy egész utcát eltüntettek. Szentgotthárd építészetében nyomon követhetők a társadalmi, gazdasági változások, együttélnek a hatvanas-hetvenes években és a régebbi korokban készült családi házak, középületek és üzletek.
A séta a Széll Kálmán téri szökőkútnál ért véget.