Pályázatok
Pályázatok
Eladó, bérbeadó önkormányzati ingatlanok
Eladó, bérbeadó önkormányzati ingatlanok
Interaktív városnézés
Interaktív városnézés
Szerelmesek Fesztiválja
Szerelmesek Fesztiválja
Történelmi Napok
Történelmi Napok
Szentgotthárdi Hadiösvény
Szentgotthárdi Hadiösvény
Kaland és Játék
Kaland és Játék
Közérdekű telefonszámok
Közérdekű telefonszámok
Szentgotthárd lap
XII. évfolyam 1. szám
Kiemelt hírek

Új sírkövet állítottak Mathiász Artúrnak, a gimnázium egykori igazgatójának

Új sírkövet állítottak Mathiász Artúrnak, a gimnázium egykori igazgatójának
2021. december 06. hétfő, 11:47

Halálának 65. évfordulóján, december 6-án szentelték fel Mathiász Artúr új síremlékét a szentgotthárdi temetőben. Szép számmal gyűltek össze az alkalomból, a gimnázium képviselői és a Honismereti Klub tagjai mellett más érdeklődők is tiszteletüket tették az eseményen.

Huszár Gábor polgármester köszöntötte a megjelenteket. Elmondta, hogy az elmúlt években nagy figyelmet fordítanak a helytörténeti értékek felkarolására, bemutatására, amelyben nagy segítséget jelent a Honismereti Klub tevékenysége is. Az önkormányzat költségvetésében külön keretet is elkülönítettek el az ilyen jellegű kiadások biztosítására, az új síremlék elkészítését is ebből finanszírozta az önkormányzat. Kitért Mathiász Artúr tiszteletreméltó és sokrétű munkásságára is, majd méltatta Kollár Csaba munkáját – a sírkőre még a gimnázium gravírozott képe is felkerült.
A polgármesteri gondolatok után Nagy Réka, a gimnázium diákja olvasta fel az egykori igazgató életútját, majd Bodorkós Imre atya áldotta meg az új síremléket.

A megemlékezés végén a résztvevők koszorúkat, mécseseket helyeztek el a síron.

Mathiász (Marót) Artúr a Torontál megyei Máriaföldön született 1877. március 16-án. Apja tanító volt, akit tíz éves korában elveszített, de édesanyja a nehézségek ellenére iskoláztatta a fiát. A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett 1895-ben, ezután Budapesten a Bölcsészkar hallgatója lett, és 1899-ben szerezte meg a tanári oklevelet. 1900-tól a Szentgotthárdi Reál Gimnázium magyar és német nyelv és irodalom tanára, majd 1912-től 1935-ig az igazgatója volt. Nyugodt, bölcs gondolkodású, mélyen vallásos, de derűs emberként mutatják be a gimnáziumi évkönyvben. „Tanári működését főként a megértő szelídség, a diáknak emberré becsülése jellemezte. (…) Sohasem volt rideg hivatalnok, emelt hangú fölöttes” – írták róla. „Tanár és diák egyaránt elmondhatta, hogy az ő vezetése mellett öröm volt Szentgotthárdon diáknak, tanárnak lenni.” Rendkívül sokrétű tevékenységet fejtett ki a gimnáziumban (pl. ifjúsági zenekart létesített) és Szentgotthárdon is. Rengeteget tett Gotthárd kultúrájának ápolásáért és fejlődéséért. 1900 és 1914 között szerkesztette a Szent-Gotthárd című lapot. Hivatásának gyakorlása mellett élénk részt vállalt a társadalmi és megyei életben is: Vasvármegye törvényhatósági bizottságának tagja volt, a szentgotthárdi Dalosegyletnek 18 éven át a karnagya, 30 évig pedig az elnökeként tevékenykedett. A szentgotthárdi kaszinó háznagya, a szentgotthárdi jótékony nőegyesület titkára, a szentgotthárdi iparoskör dísztagja, a körmendi Irodalmi és Dalosegyesület tiszteletbeli tagja, a szentgotthárdi járási kórházegyesület és a Magyar Asztaltársaság választmányi tagja volt. Járási tűzrendészeti felügyelőként is tevékenykedett és vezette Szentgotthárd Olvasóegyletét is. 65 éve, 1956. december 6-án halt meg.

Forrás: Szentgotthárdi Közös Önkormányzati Hivatal