Új sírkövet állítottak Mathiász Artúrnak, a gimnázium egykori igazgatójának

A megemlékezés végén a résztvevők koszorúkat, mécseseket helyeztek el a síron.

Mathiász (Marót) Artúr a Torontál megyei Máriaföldön született 1877. március 16-án. Apja tanító volt, akit tíz éves korában elveszített, de édesanyja a nehézségek ellenére iskoláztatta a fiát. A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett 1895-ben, ezután Budapesten a Bölcsészkar hallgatója lett, és 1899-ben szerezte meg a tanári oklevelet. 1900-tól a Szentgotthárdi Reál Gimnázium magyar és német nyelv és irodalom tanára, majd 1912-től 1935-ig az igazgatója volt. Nyugodt, bölcs gondolkodású, mélyen vallásos, de derűs emberként mutatják be a gimnáziumi évkönyvben. „Tanári működését főként a megértő szelídség, a diáknak emberré becsülése jellemezte. (…) Sohasem volt rideg hivatalnok, emelt hangú fölöttes” – írták róla. „Tanár és diák egyaránt elmondhatta, hogy az ő vezetése mellett öröm volt Szentgotthárdon diáknak, tanárnak lenni.” Rendkívül sokrétű tevékenységet fejtett ki a gimnáziumban (pl. ifjúsági zenekart létesített) és Szentgotthárdon is. Rengeteget tett Gotthárd kultúrájának ápolásáért és fejlődéséért. 1900 és 1914 között szerkesztette a Szent-Gotthárd című lapot. Hivatásának gyakorlása mellett élénk részt vállalt a társadalmi és megyei életben is: Vasvármegye törvényhatósági bizottságának tagja volt, a szentgotthárdi Dalosegyletnek 18 éven át a karnagya, 30 évig pedig az elnökeként tevékenykedett. A szentgotthárdi kaszinó háznagya, a szentgotthárdi jótékony nőegyesület titkára, a szentgotthárdi iparoskör dísztagja, a körmendi Irodalmi és Dalosegyesület tiszteletbeli tagja, a szentgotthárdi járási kórházegyesület és a Magyar Asztaltársaság választmányi tagja volt. Járási tűzrendészeti felügyelőként is tevékenykedett és vezette Szentgotthárd Olvasóegyletét is. 65 éve, 1956. december 6-án halt meg.