Pályázatok
Pályázatok
Eladó, bérbeadó önkormányzati ingatlanok
Eladó, bérbeadó önkormányzati ingatlanok
Interaktív városnézés
Interaktív városnézés
Szerelmesek Fesztiválja
Szerelmesek Fesztiválja
Történelmi Napok
Történelmi Napok
Szentgotthárdi Hadiösvény
Szentgotthárdi Hadiösvény
Kaland és Játék
Kaland és Játék
Közérdekű telefonszámok
Közérdekű telefonszámok
Jooble - Álláslehetőségek a környéken
Jooble - Álláslehetőségek a környéken
Szentgotthárd lap
XI. évfolyam 6. szám
Kiemelt hírek

Zenetörténeti versenyt hirdettek Beethoven születésének 250. évfordulójára

Zenetörténeti versenyt hirdettek Beethoven születésének 250. évfordulójára
2021. február 15. hétfő, 09:04

Régi hagyomány, hogy a Takács Jenő Alapfokú Művészeti Iskola Zenetörténeti - képzőművészeti versenyt rendez. A 2020-2021-es tanévben a járványhelyzetre való tekintettel online versenyt hirdettek. A zenetörténeti verseny Ludwig van Beethoven születésének 250. évfordulója alkalmából, az ő munkásságára, műveire épült.

A képzőművészeti bemutató célja, hogy kapcsolatot képezzen Beethoven zenei munkásságára jellemző vonások és az érintett korszak képzőművészeti stílusjegyei között, a képzőművészet sajátos műfajában. A zenetörténeti versenyre négy csapat jelentkezett. Mindnyájan ügyesen, kreatívan oldották meg a feladatokat. Munkájukat nehezítette, hogy a felkészülés ideje alatt több csapattag és pedagógus is karanténba került. A zsűri minden csapatot arany, ezüst vagy bronz oklevéllel jutalmazott. A szentgotthárdi Muzsikáért Alapítvány jóvoltából pedig ajándékutalványt kaptak a versenyzők.

A képzőművészeti versenyre tizenegy alkotás érkezett. A szentgotthárdi Takács Jenő Alapfokú Művészeti Iskola mellett, a sárvári Koncz János AMI Répcelaki Tagozatának tanulói is küldtek be pályamunkákat. A képzőművészeti alkotásokat arany, ezüst és bronz minősítéssel értékelte a zsűri.

Gratulálunk minden versenyzőnek és felkészítő tanárnak.

A képzőművészeti alkotások közül Pál Leila és Koleszár Gréta munkája látható, illetve a zenei versenyre a Beethovenisták csapata Beethovenről egy verset írt, ami a következő sorokban olvasható.

Vers Beethovenről

Beethoven. E nevet hallva sok minden jut eszünkbe,
Zeneszerző, bernáthegyi ötlik fel a fejünkbe.
Itt és most a Ludwig van és lesz a széles központban,
Remélem, hogy eme sorral az Önök kedvét feldobtam.

Legyünk kicsit komolyabbak, nem kell itt süketelni,
Ennek is lesz apropója, fogunk mi még leülni!
Lássuk, s halljuk zenevilág eme nagyja hova jut,
Jó apropó lesz e verseny, nézzük meg, hogy ki mit tud!?

Mikor is volt? Két és félszáz éve, hogy megszületett,
Észak-Rajna-Vesztfália nem tudta még ki lehet.
Mint, ahogy a Bonngasse 20. lakói is kedvelték,
Miből lesz a cserebogár? Még csak nem is sejtették!

Iparosok, földművesek voltak az Ő ősei,
Hangszerük a kasza, s kapa, mezők, földek hősei.
Ahogy szálltak nemzedékek, jöttek már a zenészek,
Nagypapa és édesapa igen tisztelt személyek.

Egyik basszus, másik tenor, jó udvari muzsikus,
Zeneszerzés és dalolás, egyik sem volt laikus.
Látható, hogy felmenőknek hangja nem volt piskóta,
Nem is kellett pénzt keresni, holmi olcsó bisztróba.

Nemes udvar zenészei nem éreztek kétséget,
Kis Beethoven lábról levett mindennemű népséget.
Tudásával, nyilvánosan pénzt keresve zenélget,
Lett Ő család eltartója, efféléket beszéltek.

Kamasz srácként zeneművek pattantak a fejéből,
Látni már, a tehetsége megél majd a nevéből.
Bécsi évek, Mozart és Haydn vitán felül legjobbak,
Kottajelek varázstollból többé már ki nem fogytak.

Első bécsi koncertjén a közönsége láthatta,
Mily őserő zenél benne, nincs mi útba állhatna.
Nem keresett mintákat a közeli, s a régmúltban,
Zeneműve zongorára megíródott B-dúrban.

Európa városai fogadták Őt lelkesen,
Egy volt a szó, zene szava, nem beszéltek nyelveken.
Prága, Berlin, Drezda, Buda számtalanul szép helyen,
Koncert végén, annál tovább vastapsuk volt végtelen.

S ha már Buda került szóba vannak egyéb esetek,
Amikor is történettel Magyarhonba evezek.
A Budai Teátrumban kerek 1800-ban,
Adott koncert volt a csoda, egyetlen ez országban.

Kötődése magyarokkal nem volt éppen sekélyes,
Martonvásár, Brunszvik család, barátságuk kedélyes.
Befejezvén szonátáját „Szenvedéllyel" alcímmel,
Ajánlotta Ferenc részre 23-as hangszínnel.

Állítólag Martonvásár Beethoven múzeumban,
Van egy hajtincs, ami Tőle nagy titkokban lenyisszant.
Akár így van, akár mese, nem is számít igazán,
Örök marad ez a lényeg, komolyzene színpadán.

Megkomponált műveinek hossza szinte végtelen,
Van egy kettő, ami bizony nagyon fontos énnekem.
Egmont-nyitány, szimfóniák, szonáták zongorára,
Vonósnégyes, Für Elise, Fidelió operája.

Mitől lett oly különleges eme élet termése?
Füle tette, maradt neki kottahangok emléke.
Ötven évet hallott, aztán következett síri csend,
Mégis nagyok közt a neve, így marad ez most már szent.

Megélt sokat, s ennél többet, lélekben, ott legbelül.
Fent a csúcson, lent a mélyben, s majd a magány rejtekül.
Életműve elképesztő! Hatással volt sok másra,
Klasszicista? Romantikus? Egyik másiknak társa.

Mikor elment, tízezrekkel ment utolsó útjára,
Nyughelyének szomszédai méltán büszkék múltjára.
Schubert, Mozart, Brahms és Strauss most már együtt zenélnek.
Műveik még sok-sok évig nekünk mindig mesélnek.

Szerző: Nagy-Herczeg Réka
Forrás: Takács Jenő AMI