Mindenszentek templom Rábakethely

Rábakethely (egykor önálló település volt, 1950 óta Szentgotthárd része. A város központjának keleti szomszédságában helyezkedik el, a 7454-es út mentén. A területet a szentgotthárdi ciszterci apátság birtokolta hosszú időn keresztül. A többi apátsági birtokon található településsel ellentétben Kethely és a közeli Zsida, illetve Zsidahegy nem majorokból alakultak ki. A falu első írásos említése Kedhel 1350-ből, mivel vásártartási joga volt, ezért keddi napokon került sor a vásárokra. A faluban már az Árpád-korban állhatott templom, ugyancsak a mostani Mindenszentek-temploma helyén. A rábakethelyi kegyhely hosszú évszázadokon át a vendvidéki és más környékbeli falvakat fogta össze, ezért Rábakethely és Szentgotthárd éppúgy a Vendvidék része, bár etnikailag többségében magyar lakosú.

További írásos említései: 1354 Kedhel, 1423 Kethel, 1548 Kethhel, 1576 Kethel, valamint Mind-Zenth, 1581 Kethel, 1620 Kethell. A ciszterci apátság monostora nem messze feküdt innen. 1391-ben az apátságot és vele együtt Kethelyt is Luxemburgi Zsigmond a Szécsieknek adományozza. Ekkor a településen egytelkes nemesek éltek. 1605-ben Wolfgang von Tieffenbach csapatai szállták meg, ezt követően török támadások érték, ami miatt 1638-ban behódolt Kethely a kanizsai törököknek. 1664-ben lezajlott szentgotthárdi csata során nem messze innen állt a török hadsereg arcvonala, s a települést felégették. A 18. században az apátság újjáéledt és ismét annak birtokába tartozott. Templomát a 19. században átalakították. 1907-ben nevéhez hozzátoldották a Rába jelzőt. 1950-ben egyesítették Szentgotthárddal, melynek azóta is a részét képezi.

Kethely falu Szentgotthárddal egyidős. A mostani Mindenszentek templom helyén már az Árpád-korban állt egy román stílusú kápolna, amelyet temetőkert vett körül. 1493-ban felújították, de a törökök lerombolták. Újjáépítésekor a bővítés gótikus stílusban történt, de román stílusú részletei ma is láthatók. Egy 1734 után keletkezett akvarellen a templom és tornya még külön áll, a két épület közötti kb. 4 m-es falszakaszt később építették be, ahogy azt az 1819-ben készült törnaki uradalmi térkép illusztrációján láthatjuk.

A templomot Mindenszentek tiszteletére emelték. Ez meghatározza a főoltár oltárképét, amelyen a szentek csoportja veszi körül a középpontba helyezett Szentháromságot. Az oltárkép mellett kétoldalt egy-egy magyar szent - Szt. István és Árpád-házi Szt. Erzsébet - szobrát helyezték el. 1931-ben az egész templomot újrafestette Megyer Meyer Antal festőakadémiai tanár és öt növendéke. A falfestményeken az egyházművészetben annyira elhanyagolt Mátyás-kori reneszánszot varázsolták vissza. Az ábrázolt szentek sorának csak a falfelület mérete szabott határt: az evangélisták, az egész Európában tisztelt személyek mellett sok a magyarországi szent. Mellékoltárát Szent József tiszteletére emelték. A szentélyből északi irányba nyílik a régi, déli irányba az új sekrestye. A régi sekrestyében Szt. Tarziciust, a templomhajóban a magyar Tarziciusként is emlegetett Boldog Brenner Jánost ábrázoló üvegablakot láthatunk. Kívül, az épület északi falába illesztett emléktáblán a templom hajdani plébánosainak nevét olvashatjuk: 1686 és 1880 között a szolgálati idejük, ezután a születési és halálozási évük feltüntetésével. A plébániához 1698-ban 14 falu tartozott.

Forrás: Nagyboldogasszony Plébánia