Szentgotthárdi evangélikus templom

1912-ben Czipott Géza lelkész vezetése alatt felépült a szentgotthárdi evangélikus templom. Ezáltal lehetővé vált, hogy Szentgotthárd az akkori szórványgyülekezetből az evangélikus hitélet központja legyen.

Az 1900-as évek elején Tomka Károly evangélikus lelkész buzdította a szentgotthárdi szórvány gyülekezetet, hogy építsenek templomot. Özvegy Desits Gyuláné nagy összegű adománya az akkori „Hosszú-utcában" (ma József Attila utca) lévő telek megvásárlásával tette lehetővé a templom és a lelkészlak megépítését. A templom tervezője Bagola (Bagula) István építész, a kivitelező Lang József építész volt. Mindketten szentgotthárdiak. A templom széles összefogással, adományokból épült. Az oltárkép a szintén helybeli Lang Károly munkája. 1912. október 20-án Széll Kálmán jelenlétében avatták fel.

Az I. világháborúban a templom 3 harangjából kettőt püspöki felhívásra felajánlottak a hazának. Az elesett 34 gyülekezeti tag emlékére emléktáblát avattak 1928-ban. A háborúban elveszett harang pótlására gyűjtést rendeztek, 1930-ban felavatták a közepes nagyságú új harangot. 1937-ben önkéntes adományokból pótolták a nagyharangot is, amelyre a „Béke harangja" felirat került.

1925-ben elkészült a gyülekezeti ház. 1928-ban megépült az iskola is, köszönhetően a gyülekezeti adományoknak és a selyemgyári tulajdonosi kör hozzájárulásának, állami és egyházi segítségnek. Az első tanévre 44 rendes és 6 továbbképzős tanuló iratkozott be. Az első hivatalos tanító Szabó (Szalkay) Károly volt. 1945 után mint kihelyezett általános iskola és kisegítő iskola működött, majd 1990-ben az iskola visszakerült az egyház kezébe.

1967 őszén megkezdték a templom renoválását, ami 1968-ra befejeződött.

1992-ben a templomot és az iskolát tatarozták, felújították.

2001-ben sor került az orgona felújítására. 2004-ben a régi lelkészlak helyén új épült. A költségeket ingatlaneladásból, az önkormányzat és az Országos Evangélikus Egyház támogatásából biztosították.

2012. október 20-án az evangélikus templom fennállásának századik évfordulóját ünnepelte a gyülekezet. Erre az alkalomra elkészült a templom toronyórája és külső-beső felújítása - nagyrészt egyháztagok adományaiból.

Az első szentgotthárdi központú egyházközség lelkésze Czipott Géza volt. Őt 1929-ben Scherer József váltotta a lelkészi feladatok ellátásában. 1933. október és 1934 augusztusa között Scherer József tanulmányi szabadságra ment, ekkor Beyer Pál segédlelkész helyettesítette őt. A II. világháború alatt Sokoray Miklós látta el a gyülekezeti teendőket, mivel Scherer József lelkész és családja 1944-ben külföldre menekült.

1945-ben Nyírő (Scherer) József lelkész visszatért és folytatta szolgálatát. 44 év után, 1973-ban nyugdíjba vonult. A lelkészi feladatok ellátásában Molnár Jenő őriszentpéteri lelkész váltotta őt. Molnár Jenő lelkész 1997 nyarán bemutatta az új segédlelkészt Loós Zsuzsannát, akit a gyülekezet 1999-ben megválasztott az egyházközség lelkészének. A lelkésznőt szülési szabadsága alatt Loós Csaba nyugalmazott diakónus lelkész helyettesítette.

Jelenleg 25 település tartozik az egyházközséghez.

Forrás: Szentgotthárdi Települési Értéktár